Zsille Gábor
Altató
Szoba, te korom,
párna, te tiszta,
engedj hullanom, engedj most vissza,
simítsd el ágyam öblét és ölét,
enyhülj meg, tenger, enyhülj meg, sötét
Enyhülj meg, sötét, enyhülj meg, tenger,
hullámod, habod mély álmot rendel,
hullámzó, hajló, hajló, hanyatló,
ne moccanj, kilincs, ne reccsenj, padló
Ne reccsenj, padló, ne moccanj, kilincs,
fekvő testemre szelíden tekints,
tenger mélyére csönd-horgony merül,
csurranj, némaság, csönd-asztal, terülj
Csönd-asztal, terülj, csurranj, némaság,
habkönnyű matrac, habkönnyű vaságy,
csurranj, némaság, némaság, olvadj,
hol vagy, csönd-király, csönd-király, hol vagy
Balatoni
nyaraló
A magányt ha
kutatod, fordulj
a tárgyakhoz, a nyaralóban hallgató tárgyakhoz.
A bánatot ha kutatod, tudod, hová fordulj.
A tárgyakhoz, melyek a kihalt verandán várnak,
októbertől májusig. Lépj be közéjük, figyelj.
A falra akasztott kulcstartót
a bejárati ajtó mellett, a moccanatlan kulcscsomókat,
a sufni madzagra fűzött kulcsát, a lakat árva kulcsát.
Az ajtó fölötti szalmadíszt, a kopott hamutartót a poros,
fekete-fehér tévén, a hamutartóba dobott gombostűt,
savmarta elemet, horpadt gyufásdobozt,
megrepedt gyufaszálat, letört műanyag pöcköt.
Nézd, a nyersfa polcon
egy darázs múmiája. Nézd, a múmia lábán porszem.
Az ablak peremén fémpénz, törött magnós rádió,
szakadt tollaslabda, beszáradt filctoll, porcelánmütyür.
Nézz ki az ablakon, nézz a tárgyak szemével,
nézd meg, hónapokon keresztül mit láttak.
Hallgasd a csendjük, milyen eseménytelen.
Ne hidd, hogy megvigasztalod őket,
ne hidd, hogy bármin is változtatsz,
társuk hogy lehetsz. Megtűrik jelenléted,
reggelente mosolyognak a fényben, a nyárban,
de közben ugyanúgy várakoznak, nem rád,
valami egészen másra, mint gondolnád.