|
Vasadi Péter
Kérdéses beszéd
Fr. Nietzschére
Gyémánt-lángú tüzeddel
habozás nélkül nekirontottál
az alantasnak. Nem kímélted
az „égieket”. De sem ő, sem
ezek nem voltak soha égben.
Ott tünedeztek a kisszerű,
begombolt, mohón sértődő
nyárspolgár kebelében, ott
is érte őket utol a feledés.
Utánad már nem szabadna
sok szót ejteni róluk…
Ám a Halottal te se bírtál.
Ő nem „idióta”, hanem az
egyetlen Szolga. A többi
csak úr, úrfi, uracska.
…Micsoda tékozlás. Hitted
erősen, kőbarlangjában
lángod végleg elemészti.
Megrendült tőled a század.
Rombolva, de átrendezted
a tájat. Állítottál bizonyí-
tatlan bizonyíthatatlant:
új élet-e az, mit a hegyről
harsonaszóval bejelentettél?
S ha új, élőbb-e? Mámoros
ideákat az elefántlábú
valóság helyett? Ó, Zseni:
„Intellektuális becsületességet”?
Inkább parasztablakban föld-
illatú muskátlikat, vörösen.
Mindig téved a gőg: kiált a
járóbetegeknek, aki élni
akar, „jöjjön ide föl”?
S lent nő a tömeg. Vár.
Csöngenek-e fülében a
vidám tudomány rózsaszín
énekei? Mankóját elhajítja?
…De ha kiárasztod a vizet,
ellenfeleid miért a térképen
akarják visszaterelni? Gátat
építsenek magasabbra, vagy
a megújult humuszba vessék
a magot. És ha vakmerő
szellemed nincsen ínyükre,
méltatlan dolog veszteden
örvendezni; fontolják meg
haragod… Ki borult
közülünk sírva nyakába a
konflislónak, mielőtt kis
híján agyonverte részeg
kocsisa? Te.
Messzire hangzó kiáltás
vagy. Van még valaki…
Az ellenlökés megerősít.
S szétmállaszt a hízelgő.
Profán
Egyik oldalon pálmaliget,
másikon szellemi gyilkos-
tó, a hazugságok rézoxid
tartósította fenyőcsonkjai
állnak ki belőle, itt tigris-
csapdák liánhálóval betakarva,
ott városnyi svédasztal, föl-
tálalva rajta a világ, mély,
pöffenő mocsaras arrafelé,
megbújó anakonda a tányér-
levelű lótusz alatt, túl-
oldalon egyszerű kőház a
fűben, ajtaja nincs, süt
ki egyetlen ablakon át a
benti virágzás, kezdettől
illatozik, emitt furcsa
sereg, lompos farkuk van,
szőrösek, meztelenek,
derekukon fegyverrel
tűzdelve a széles bőröv;
csak ölni akarnak – ebben
a tájban mint zakatoló
búvópatak kanyarog
s föl-le bukdácsol
végtelenítve az agylépcső.
