|
Kodolányi Gyula
Üzenetek
W. Sh.-től
Járj, merre tetszik
Be where you list (58)
Járj, merre tetszik.
Be where you list.
Járj, merre tetszik, angyal, ott vagyok,
ott leszek én is. Járnál, merre tetszik?
Where you list? Hisz úgy mondták, te kell kövess.
Oldalam mellől nem tágíthatsz, míg
nem érünk át! S tényleg velem tartottál
hűségesen, legbelső iker-lélek.
Súgtad, ha kellett, hogy tovább ne lépjek,
s böktél oldalba gyengéden, mikor
fordulnom kellett fényalakok felé.
Be where you list, most már járj, merre tetszik,
angyal. Kísértél eleget. Most én
szegődnék melléd. Időnk itt fogytán.
Szökkenj, lendüljön karod, nyíljon szárnyad.
Szárnysebesen, mozdulatlanul
In winged speed no motion (51)
Szökkenj, lendüljön
karod, nyíljon szárnyad,
ahogy Rafael álmodott s rajzolt meg.
Álmomban hányszor szökkentünk fel együtt,
míg szőtték időnket! Gyakoroltunk?
Emlékeztünk? Szárnysebesen szálltunk,
in winged speed. Mozdulatlan, no motion.
Hát most jönne végső felszökkenésünk?
Lendülnénk végleges tökéllyel, ahogy
Rafael rajzolta okkerrel, urnák
vérből és fényből kevert színével?
Végleg átszökkenünk? In winged motion?
Vissza? Vagy marasztalnak félmondatok,
félig nyílt fiókok, tágra nyílt szemek?
Itt tart még ámulat, undor, sors, varázs?
Lényünk él tovább?
Substance Still Lives? (5)
Ez az élet is véget
ér majd, ez itt,
az enyém. Nyarát az izgága idő
ocsmány télbe űzi, hideous winter.
Nem maradhat meg, mi volt? Sem emléke?
Nor it, nor remembrance what it was?
Nem lesz? Jövővé nem alakul többé?
S várja tél, entrópia? A halál,
mely hozományát elherdálja? Élni
tovább azt, mit itthagyok, a hatalmak
aligha engedik majd. Talán mégis,
foszlányokban, szavakban visszajárok?
Leszek tán itt kedveseim nyarában?
Angyalom súgja: substance still lives sweet.
Csak a test vész el, s lényünk él tovább?
