|
Kelemen Lajos
Karácsonyi fantázia
Először látott gyertyafényt –
a maroknyi faggyún növő lángnyelv ugyan
aligha mutat
becsesnek egy sötétült világot,
hol falak köze a távlat –
s nem szólítgatnak senkit eszmék,
de ahogy a félajtó
csördülve nyílik, s hamar a kinti fény
barmok farára esik, istálló
párás falára,
ím a bizonyság –
látja, hogy fordul helyre, virrad nyers színekkel
ez a dajkátlan létezés;
ott, mindenek szívében,
széttárva érzékeit, először kezd el-
gondolkodni a helyén.
Franciakulcs
Más birodalmakat bont szét,
mi e kutyaólat –
s lássad: lazulnak sorra a csavarok,
emez, mint kitépett góc,
porba pöckölve; s lécek pihennek oldalvást,
egy rozsdás anya a rácson
nem akar engedni mégse,
a kötés meg a hűség – és ha visszajönnél
a franciakulccsal,
minden finom munka ellen cselekedve?
hol a tárgy:
embernek, állatnak szent helye; udvar, ország,
elemeire tört eszme,
honosítsuk a rombolást,
csakis azon át képződhet teremtés? –
s mi itt pusztán árnya volnánk,
egyszer tán mestere? – – –
