Czigány György
Glossza
Csak épp az
érthetetlen,
ami nyilvánvaló.
A titok szív-közelben
múlásba ringató.
Anyám, apám hová ment? –
hangjukat képzelem.
Sorsukra mondok áment.
Gyújts mécsest, végtelen.
Elalvó csillagokban
idegen szín remeg.
Csak az vidámít holtan,
hogy ami nincs, szeret.
Organum
Keserű léptek csendjében kezd
keresztutat az imádságra
képtelen szív: hű bokrok függöny-
rései közt mímeli szájszél-
színét a málna, nézést forró
levél, és szőlőfürt a hajló
kézfej türelmét. Szavainkban
zajok tanyáznak, bögre zörren,
vagy kapu nyöszörög leányka-
hangon, az órák suttogása
mindegyre hangosabb. Napfényes
képzelet kozmoszára támad
a hiány láncreakciója –
a visszahulló, újszülött lét
lüktet, dobog a hús-falakban,
maga a szeretet dörömböl
derengő szívkamrába zárva.