Kántor Zsolt
Igemust,
imaolaj
Isten méretre pontosan
megmondta,
hogyan készítsék el a szövetség ládáját.
Milyen áldozatokat hozzanak
ahhoz, hogy bő termés, áztató eső legyen.
Precíz törvényt adott, hogy tudja Izrael,
az engedelmesség gyógyulást,
prosperitást hoz.
Azután megjött a testté lett Ige,
és benne jelent meg a kegyelem.
Nem ölték meg többé, aki vétkezett,
csak azt, Aki minden bűnt magára vett.
És továbbra is voltak bűnösök, bűnök.
Egyesekből kiűzték a gonosz szellemeket,
visszailleszthetőek voltak az egyház testébe.
Ha nem, exkommunikáció várta a tévelygőket.
Jézus mégsem törölt el egyetlen törvényt sem,
hanem betöltötte őket.
Az özönvíz a vízkeresztség makettje volt,
Noé családja újjászületett.
De a föld belsejéből is források törtek fel,
mint élő vizek.
Akár a szívből, amikor repes az Úr után
a hívő.
A másik minta a Vörös-tengeren való átkelés.
Egy újabb szövetséget vezetett be a víz.
Izrael fürdött meg, hogy eltávozzon belőle
az egyiptomi lélek.
Jézus viszont húsvéti bárányként
olyan vért adott az oltárra,
amely fölöslegessé tett minden további engesztelést.
Krisztus a Nagy Mű után az Isten mellé ült
a Szentek Szentje valódi épületében.
A szellem pedig felállt és lejött közénk,
hogy bennünk lakjon.
És ez már egy erősebb védelem Izrael
és az eklészia fölött.
Nemcsak a tűzoszlop és a felhő van velünk,
hanem Isten teremtő/alkotó Szelleme.
Ez már nemcsak barátság Istennel,
hanem vérszerződés.
Ezért vehetünk úrvacsorát két szín alatt.
Bort, ami a Messiás vére,
kenyeret, ami a tulajdonképpeni ige,
a megváltó test, ami logoszból lett.
Manna, mondja Bianka. Jézus teste az ige.
Minden Általa, Érte!
Mármint Jézus Krisztusért történt.
Nélküle semmit sem csinált az Atya.
Az Isten a gondolat, a Fiú a szó, a Spiritusz pedig a tett.
Mákgubó,
köménybuga
Biológia-szertár. Bea
behozza a csontvázat.
Én a mákgubókat számolom, lesz-e elég az osztálytársaknak.
Ő egy köménybugát rázogat, ráadásul ütögeti egy
singcsonttal. Potyognak a magok a bogárgyűjteménybe,
aminek a celofánja felszakadt. „Vigyázz, mert megeszik a
hőscincérek!”
„Á, csak a tücsök támad fel ettől a szagtól.”
Odatartja az orrom elé a növényt. Akarsz belőlem? Incselkedik
a nyelve. Én kinyújtom a kezem felé, de a haja elektromos,
megráz.
Még idejében. Betoppan Biosz Tanerő. „Meddig
szöszmötöltök?
Nem mákos guba lesz, nem is köménymagleves! Kis bimbó- és
mag-
boncolás.” Erre mosolyogni kell. Hétfő létére ez a nap
elég rendes.
Szövétnek
Méz és olaj.
A lélek és a szellem.
Ott a határ, ahol a jellem.
Az ige a motor. A lámpabél.
A mécses, ami él.
Az Úr gyújtja meg.
Ő lehel tüzet.
Égő csipkebokor,
isteni tett.