|
Konczek József
Másnap
Ez a hajnal titkos tücskök
békés takarója,
de a parazsat, a füstöt
két tenyerem óvja.
Szálljon a tűz, haló lángja
virágokba hullan.
Minek ide magos máglya
fölélni a múltam?
Kelyheink ha kiürültek,
kormot köp a kályha,
őszbe, sárba-sírba sürget,
de a tavaszt fájja.
Hej, de mégis ropogósan
perdüljön a rondó,
horzsolódjon rózsa torzsa,
májusunkat mondó.
Arcomat majd könyökölöm,
fülig ér a térdem,
vigyor is lesz az örömöm,
vicsor is a bérem.
Mikszáth úr második
esküvője
Gyapjú száll a tüskefára,
kapd el, Bogáncs, régi szógám,
nekem lett az kitalálva,
mire jó, ha nem látszom már.
Juhpihével, báránypelyhe
szálló ősszel, pipafüsttel –
kerék fordul, térül helybe,
szilva buggyan nehéz üstben.
Őszi köd is itt hömpölyög,
s ha szerelem, idetoppan,
van itt kalap, fej meg könyök,
az vagyok még, aki voltam.
