|
Irodalom a történelemben
– irodalomtörténet
(II. rész)
A fenti címmel rendezett
tanácskozást a Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti
Akadémia 2008. június 9-én, amelyet A magyar irodalom
történetei három kötetének tavalyi megjelenése és
élénk visszhangja tett szükségessé. Az irodalomtudomány új
paradigmáját érvényesítő, programja szerint a pluralitás
elvét követő vállalkozásról magának a „szakmának”,
jeles irodalomtudósoknak és irodalomtörténészeknek a
véleményét akarták a szervezők felsorakoztatni, s egyúttal
a kritikai észrevételeken túllépve képet alkotni arról is,
hogy irodalmi hagyományunk újragondolása milyen esztétikai
elvek hálózatában s milyen különb-különb hangsúlyokkal
lehetséges – egy tényleges pluralitás jegyében. Ez az
elfogulatlan áttekintés sürgető feladata mai irodalmi
kultúránknak, hiszen megszakadt a hagyományépítés szerves
folyamata már a második világháború körüli időkben, s
azóta számos torzuláson ment át – egész szellemi
életünkkel együtt – az irodalmi értékrend is. A három
kötet szerkesztői is jelen voltak a tanácskozáson, s a
vélemények szembesülése során kialakult vita talán
hasznára lehet az előttünk álló munka elvégzésében
valamennyi irodalmi szemlélet képviselőinek.
Július–augusztusi számunkban az
előadások és hozzászólások közül négyet közöltünk.
Most folytatjuk a konferencia anyagának közreadását.
[A
szerk.]
