Kortárs

 

Ijjas Tamás

 

Mindenki füle

 

Rázzunk egyet, mondom a csajnak,
ne zavarjon, hogy ez a Rózsadomb,
Veronika utca, nincs lebetonozva,
porzik az út, és mintha a körtében
rosszalkodna a volfrám, zizzen
felettünk a lomb, rázzunk egyet, zene az
nem kell, ha az hiányzik, menj haza,
kilencvenegyes buszon, hatos villamoson,
majd a hetesen rázkódjál, mint egy
üveg köptető, mondom, egészen hazáig.

Rázd a segged, szívügyed, hogy kisebb legyen,
felettünk, mint egy vörös unka hasa, olyan
a naplemente, mérges nyálka borítja, ezt mondják,
ha szemedbe megy, ki kell mosni bő langyos
vízzel, szóval nem ajánlom, hogy felnézz, itt
mindent fel kell villanyozni, tátog alattunk a város,
teletömve álmokkal a házak, nézd, hogy csillognak
az ablakok, amalgám vásott fogakban, hadd
ne magyarázzam, rázzunk, rosszalkodik a
számban a tiktak, hátsó zsebedbe teszed a dobozt,
zörögnek a cukrok, fülemben a szíved,
most vagy karomba csípsz, vagy elolvadok.  

 

Mindenki füle a pokolba vezet, hallod, patkolják
benned is a dögöt, ne nyeríts fel, ez egy lusta
városrész, hagyjuk aludni, elég, ha bennünk
dübörög a ritmus, a páratlan ujjú patás
valahova visz, mert menni kell, habzik a háta,
ez már rég nem tánc, ez egy málha, két test,
egy kereszt, nem is más, csak fel ne sikíts, harapj
a karomba inkább, páratlan hallásuk van
ezeknek, fájna nekik, hogy párzunk, ez még nem
a domb teteje, de inkább válasszuk a lejtőt,
mert mindenütt jó, de legjobb legurulni, szervusz
Veronika utca, jó elszakadni, mint a cérna, távozni
orrból idegen anyag, szervusz zsebkendőnyi
terület, kettéváltunk, én és az arcom, gyere
kincsem, mondom, jobb lesz, ha mindhárman
legördülünk.

 

 

 

 



Nyitólap