|
Villányi László
Életünk
Szépen élünk,
hallottam éjféltájban,
s ha poétikus akarnék lenni, akárha
álmodból, írhatnám (vagy mintha én
álmodtam volna hangodon), de valójában
az elalvás előtti percben mondtad ki:
szépen élünk, s persze vittem álmomba
mondatodat, s most szememben viszem
végig a városon, az előbb is rám csodálkozott
valaki, mint álombéli szavak birtokosára.
*
Éjszakára letakarom
az órát, világító
számok nem mérhetik a szerelem idejét,
más fények illenek gyönyörünk hangjaihoz.
*
Borotválkoztam
éppen, amikor a fürdőszoba
ajtajában a Vonzások és választásokból idéztél:
„De szeretném látni azt, aki a szerelem tehetségében
felülmúl engem…” Hetekkel később mindennapi
csodáinkat mesélem a telefonban, s barátom
(aki nem tudja, hogy Goethét olvasol) levonja
a tanulságot: hát igen, tehetség kell a szerelemhez is.
