Kétemberes
Beleszúrom
magam a horizontba
és elhúzódnak mellőlem a fák
lehet hogy megijedtek pirosló szemeimtől
Pedig én csak a gyomrom miatt könnyezek
mintha kifordítva működne
kezdenek elfogyni belülről a pucérra vetkőzött
álmok
Te is elfogysz látod csak az ágy alá szorult ruháid
maradtak
bár sohasem láttalak meztelenül mégis
rózsaszíneddel voltam kitapétázva
Hosszú idő telt el aztán
és hosszúkás ráncokat préselt rá
a rengeteg éjszaka lepedőivel és kávéfoltjaival
a gyermekek hússzínű krétavonalai
meg ez az egész negyven év amit veled elképzeltem
mind leáztak és most olyan fehér és szomorú vagyok
és annyira egyszerű hogy nem képesek megmaradni
mellettem
a fák a villanyoszlopok a bevert képű állomások
Megállok és mégis mögém kerül minden magától
mit is kezdhetnék ezzel a furcsa vággyal
ha itt volnál legalább volna kinek integetnem
A
reggel kárpitjai
Tekintetem
ködben elalvó sirályként csapódik egyre lejjebb
bár csak tettetem hogy a pultnál ágaskodó
képtelenül rövid szoknyás lányok lábait bámulom
Odakint sötét eső rohan a rácsok felé
egy mélyen alvó úr ölébe álmában kiborított
kávé siet
A lámpák egy fémes zizzenéssel kialszanak felettem
a reggel vastag párát ráncigál és küszöbbe botolva
hátraesik
Fejcsóválás hatalmas táblázatok felett tenyérbe
rajzolt számok
és a lovak lábszárai néhány méterrel a cél előtt
elrepednek
Hideg vagyok és végtelenül elszánt
de a kutyák szájában földre ejtett cukorzacskó
olvadozik
Véletlen szavaim régen elfelejtett nyelvedhez tapadnak
Poggyász
A folyónak
állsz lábad két ollója keresztben egymáson
el kell hogy induljak mondom de sajnos nem beszélek
franciául
rám nézel és szemed fehérje arcomba kapaszkodik
a parton tangóharmonikások férfiakat és nőket
fojtogatnak
Keresztülrángattalak Európán és most azt akarom hogy
itt maradj
eleget aludtál mellkasomon teljesen elzsibbadt
belülről
és ujjaidat is számtalanszor megszámoltam már
csinálhatnál végre te is valamit
Mondjuk nekirohanhatnál a víztükörnek és darabokra
törhetnél
vagy igazán rád nyithatnék egyik reggel
ahogyan pirosra festett fürdőkádban fekszel
csak mert úgy érzed nem figyelek többé rád
Nem számít mert úgyis felszállok arra a vonatra
és te úgyis ott fogsz kuporogni a csomagok között
teljesen némán kezedre írva nevem és telefonszámom
ha véletlenül valahol elhagynálak
