Főhajtás IV.
Két betű trapézon és
korláton
Megsárgult papírlap: Pilinszky János
kézírása. Korát, keletkezésének történetét nem, csupán
eredetét ismerem. A költő ajándékozta Ruttkai Évának
három verse – Trapéz és korlát, Apokrif, Harbach 1944
– saját kezű másolatát. Vagy eredeti tisztázatát? Ma már
nehezen deríthető ki.
Irodalomtörténészek, filológusok, kritikai
kiadások szerkesztői számára szakmai alapszabály, hogy a
költő által jóváhagyott utolsó szövegváltozatot tekintik
az irodalmi mű végleges formájának. De gyakran
kideríthetetlen, hogy a fennmaradt változatok, másolatok
közül melyik mikor keletkezett, s a költő melyiket tekinti
véglegesnek.
1958-ban tizenhat éves voltam, és szerelmes:
a Film Színház Muzsika július 18-i számában olvastam
Pilinszky János Szerelem című versét. Elbűvölt.
Semmit nem tudtam Pilinszky Jánosról, csak tetszett, nagyon
tetszett a vers, s az újságból kitépett lapot könyveim
között őriztem. Aztán 1964-ben megjelent az új verseskötet,
a Rekviem; faltam a verseket, és a magam számára
felfedeztem a 20. század magyar költőóriását. S mert e
kötetben nem találtam a Szerelem című verset, most
már a Rekviem lapjai között őriztem a szakadozott,
sárguló újságlapot.
Teltek-múltak az évek, szaporodtak
könyvespolcomon a Pilinszky-kötetek, és az 1976-ban kiadott,
az összegyűjtött verseket tartalmazó Kráter című
kötetben megtaláltam a kamaszkoromban magamba ölelt
költeményt. Egy szenvedély margójára – ez volt a
vers eredeti címe. Az már csak az – 1987-ben megjelent,
Jelenits István szerkesztette – Összegyűjtött versek
jegyzeteiből derült ki számomra, hogy a vers eredetileg a
Vigiliában jelent meg, még 1949-ben.
Amikor Ruttkai Éva negyedszázada nekem
ajándékozta a három Pilinszky-kéziratot, a négyrét hajtott,
öregedő papírlapokat böngészve megakadt szemem egy
verssoron: akár egy óriás karám. Elsőéves
bölcsészeknek tartottam az Eötvös-kollégiumban
Pilinszky-szemináriumot abban a félévben, a Harbach 1944
minden sora mellett gyülekeztek verseskötetemben a
széljegyzetek. Nem emlékeztem az óriás szóra.
Nem is emlékezhettem. A végső (?) változat
(Összegyűjtött versek. Bp., 1987, 40.) így hangzik:
Mert fogadásukra
már készen,
akár egy megnyíló karám,
kapuit vadul széttaszítva
sarkig kitárult a halál.
Óriás – mozdulatlan monumentalitás;
megnyíló – mozgó végtelenség. Aligha tollhiba,
véletlen szótévesztés a kéziratban az óriás szó.
Valószínűleg ez az eredeti változat, s mert a múlt század
ötvenes éveiben Pilinszky Jánost némaságra ítélte a
proletárdiktatúra, a költő kéziratban őrizte verseit,
talán nem is egy példányban. Az Összegyűjtött versek
tartalomjegyzéke gondosan fölsorolja a versek első
megjelenésének helyét, idejét, a Harbach 1944 mellett
ilyen adat nem szerepel. A vers először a Harmadnapon című
kötetben látott napvilágot, 1959-ben. S ott már a végleges
változat volt olvasható: akár egy megnyíló karám.
A költő lelkében megmozdult az állókép.
Az óriás karám a börtön mozdulatlansága. A megnyíló
karám börtön a földön, de végtelen tér az égben;
földi létünk börtönéből kapuk nyílnak a végtelenbe.
Elbűvölt lélekkel újra és újra elbújok
Pilinszky János verseiben. A Trapéz és korlát
kéziratának utolsó soraiban.
A verseskötetekben így olvasom:
Megalvadt szememben
az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
A kéziratban az utolsó sor eredetileg:
Mi
lesz veled, s mi lesz velem?
A költő kijavította e sort. Parányi
változtatás, csupán két betűt cserélt föl, de
lelkiismeretében a világ erkölcsi rendjét állította helyre.
Mert a vers végső változatában már nem saját magát félti,
nem a maga sorsáért aggódik. Mi lesz veled? –
számára ez a hangsúlyos kérdés.
Megsárgult papírlap: a Trapéz és korlát
eredeti, Pilinszky János által javított kézirata.
Márványtömbbé szilárdult erkölcsi világrend egy
kijavított verssorban.
Mi lesz veled, s mi lesz velem? Nem. Mi
lesz velem, s mi lesz veled? Egyszerű felismerés: te
mindig fontosabb vagy, mint én.
Felismerni könnyű, így élni nehéz.
De ha így élünk, ha mindig te, ha
mindig ti vagytok a fontosak, akkor lehet számunkra óriás
helyett megnyíló karám e földi lét.
Szigethy Gábor