Kortárs

 

Mogyorósi László

 

 

Szőke fény

 

Eső után a hűvös
augusztus végi kertben
a lombhoz és a fűhöz
érve átnedvesedtem.

Még semmi hervadásnyom,
még semmi őszi okker,
az est hűvösen átfon,
kontúrokat mosott el.

Vizes törülközőbe
csavart, lázas gyerekként
keresek némi szőke,
ágak között rekedt fényt. 

 

 

 

Szövegtest

 

Őskövület már kézfogásod,
napok, évmilliós kőzetek,
rakódtak rá, de rátalálok,
ha éltető ásványt keresek,

és leások magamba mélyen,
rágyújtottál egy nótára,
rágyújtottál, ahol a vérem
gyúlékony anyagát pumpálja

valami ódon szerkezet, te
a dal szárnyára vehetnél, a
szavak infúziós csövekbe
tolulnak, karomon a véna

lila folt, várja érkezésed,
mint eső hullsz a meszes vázba,
hús-emléked csupán edény, egy
szövegtest eleven tartálya.

 

 

 

 

 

 



Nyitólap