|
Horváth Elemér
az utolsó találkozás
a fiuk temetésén kiderült
hogy az a férfi akit szeretett
s aki egyszer szerette őt
nincs többé elment isten-ittasan
saját földi karrierje után
mint bármelyik átlagos római
berber barbár neofita
az asszonyt fojtogatta a sírás
ahogy nézte a kedves alakot
akinek hajdan oly gyönyört adott
aminőt még az isten sem tudott
tudta hogy többé nem fiatalok
elmúlt a férfi hallgatott
az asszony sírt előttük a halott
a púpos
gróf úr igaza volt a semmi van
meghalunk és a versek nem vigasz
kivéve fiatalnak mivel ő
kétségtelenül örök életű
ahogy tapasztalataink szerint
mi is voltunk a kezdet kezdetén
recanati és szilvia
elnézését hogy fölhánytorgatom
ilyen későn és tapintatlanul
durván és egyszerűen a púpom
magány és öregség teszi velem
és a kétségtelen jövő
ami előttem áll tudomásul veszem
mint ön tette józanul hidegen
történelmi lecke
zágont rodostó tette fel
a magyar irodalom térképére
és csak oda máshol nem létezik
kivéve mint apró település
földrajzi szélesség és hosszúság
adott fokán mint rómában tomi
helybelinek a világ közepe
egyébként jelentéktelen falu
ebben az értelemben nyugati
költő jelentősebb mint csornai
rábaközben s magyarországon is
helyesebb ha tudomásul veszi
a saját létezését szabadon
mikes rodostói s csak aztán zágoni
szent kleofás
megbűnhődte? dehogy bűnhődte meg
pláne a múltat hát még a jövőt
amiről halvány dunsztunk se lehet
hacsak nem vagyunk jósok vajákosok
szibillák próféták kártyavetők
hiú ostobák vagy vén huncutok
a büszke tetők táncos népe
ahogy egy megcsömörlött költő mondta volt
milyen lentről zúgó tárnák vitéze?
végül neki is látomása volt?
káromkodott? imádkozott?
szent kleofás nevesd el magad végre
kurjants egyet és hörpintsd ki borod
mielőtt bevágódsz a semmiségbe
kincses kalendárium
szegény elemér elérte a célját
benyomtatták a kalendáriumba
edna és elvira közé
edina után de endre elé
hogy enikőről ne is beszéljünk
aki úgyszintén csak utána jön
s ez már örökre így marad
legalábbis amíg az ábécé
legalábbis amíg a kalendárium
a belső szobában a sublódon
szent antal és az örökmécs között
ahová mindez belefér
kincses kalászos lukba amíg él
szegény szegény elemér kisegér
csorna
kánikula a rábaközi nyár
izzó eksztázisa meztéllábas gyerek
dűlőút lisztpora a levegő remeg
talpfák káposztalepke ökörnyál
rogyásig telt takaruló szekér
templomtorony megkövült remete
gólyafészek a kémény tetején
üvegcserép kanális jegenyék
sürgönyoszlop lapu és pipitér
bicikli muskátli és trágyadomb
kavics lócitrom buzogány göröngy
egy évezred egy élő pillanat
felhőszakadás rohanó vizesárok
a hérakleitoszi patak
kóbor macska
mint minden igazi odisszeiának
csak oka volt de célja nem
ma sincs megyek a fórum romjain
schrödinger macskájával játszani
a költő háza
a költő háza összeroskadt már
nem volt érdemes megjavítani
s merő tiszteletből átmenteni
kegyes utókorba nincs más csak versei
