Deák Mór
Vele mi is
fejedre fekete kámzsát húzzál
és ne bízz
mielőtt bízva bíznál
legyél magad
majd itt marad
borotvádon az arcod szőre
és nem tudják
te voltál őre
valami gondolat
vagy érték eszme
vagy egy kavics
lehetetlenje
harcosa hőse védelmezője
és újra csak
lehetett? lenne?
mikor éltél?
az est elesne
ha látná
milyen sötét van benne
és milyen sötét van benned is
ne légy hamis
a világ egy kicsit jobb lett tőled
én látlak és fel is ismerlek
aki komisz
annak jobban megy most a dolga
de ha ki van
többé nem volna
meghalnánk vele mi is
Sinkovits Imre
Istennek
ahhoz volt kedve,
hogy színészt játsszon.
És meg is tette,
mintha nem ismernénk föl Benne
az Urat,
aki kutat,
hogy az igazat megtalálja,
s annak aztán ne legyen párja,
úgy éltesse, magába zárva
– a világon mindenki árva –,
idetaszítva Magyarhonba,
ahol az élet szürke és ronda,
de általa megvigasztaltatik,
mert akit a hit
önmagában, mindannyiunkban
megérintett, és most is ott van,
az színházakban és templomokban
vagy elsóhajtott mondatokban
van kihez szóljon,
ha már nagyon fáj
– fejet hajtva egy sírhalomnál.