|
Utassy József
Nem
vagy te sehol
Megszállottad voltam,
hatalmas nagy Isten!
Hittem benned vakon én. Hetedíziglen.
Ám ahogy a szűz Hold porán tapostam:
lábad nincslő nyomát siratóztam hosszan.
Turul
Kerecsensólyom, te
királyi sas,
csőröd színarany, karmod harcias,
halálnak villámgyors madara vagy,
egek vándorát, vonz a Kék Magas!
Az
én asszonyom
Hitvesként remekbe
faragott némber:
a feleségem.
Se szép, se csúnya. Maga a hűség.
Ajkán mosoly ül. Szeme derűs ég.
Takaros, tiszta, okos. S oly vidám:
Isten is nékem szemelte ki tán!
És nem félt senkitől. Én sem féltem őt.
Úgy ismerjük egymást, mint a temetőt.
Ő árva már szintén,
mint én.
Nincs az a kincs, amiért odaadnám!
Ha egyszer elhagyom: csak Sohanapján.
Sláger I.
Rongyokban lóg már a szép szerelem-szőttes,
mit együtt álmodtunk meztelenségünkre
mi: másnak hazudó két ölelkező test.
Rongyokban lóg már a szép szerelem-szőttes!
Rongyokban lóg már a szép szerelem-szőttes.
Sláger II.
Világgá engemet ágyunkról ne kergess!
Már nem vagyok beléd én többé szerelmes.
Szeretlek csupán! Szeretlek és szeretlek.
Nevess ki érte, Kedves, de jaj, ne vess meg!
Szeress engem Te is! Testvérként szeress meg!
S ágyunkról világgá engemet ne kergess!
Mese, mese, mátka
Mikoron, mikor nem,
mikor is az égen
kilenc nap virított,
mint a kiváncsi szög,
úgy bújt ki a zsákból
a pecsétes titok...
Egy spicli ringyó lány,
kit lángon vert vasra
a kancsal hóhérpár,
meg két sürgő szajha:
a császárnak mindent,
de mindent besúgott!
Beárulta őt is:
Mária gyermekét,
a Szeplőtelen Szűz
édes egyetlenét:
Jézus Nazarénus
Rex Judeorumot!
Lett is az urak közt
vígság, dínom-dánom,
hatalmas dáridó,
úri-muri, tánc, bor:
héthatárra szóló
mámor a javából!
Ama hírhedett bál
tartott vagy hat napig:
esthajnalcsillagtól
piros pirkadatig.
Ám a hetediken
vér folyt, könny, veríték:
Isten szent gyermekét
meg is megfeszíték,
gyalázták, köpködték,
kínját kiröhögték:
római lándzsával
szívét átaldöfték.
