|
Kiss Benedek
Kápók
Nem lehet kápók nélkül élni.
Így szerveződött a világ.
Birkenau ki sem hamvadt, s ni,
csillagot vacogtat a Gulág.
S ahol az élet nem ily kegyetlen,
mennyi kápó lót-fut, püföl.
A kápó arra termett ember.
Már így ökrendi az anyaöl.
Ők ütik be a pecséteket.
Ők lépnek rá a rab kezére.
Kápók nélkül dehogy lehet
élni – hisz ez a Kápóság Völgye.
Minden vidéken tenyészik kápó.
Harminc ezüst vagy harminc dollár?
Mindig kilesnek az éjszakából.
S a végén ez is, az is jól jár.
Kápóság Völgye? Sziget ez,
ahol az elitéltek élnek.
A koporsós mindenkit beszegez,
s csak azok szabadok, kik nem félnek.
(Én Istenem, én félek a kíntól,
tisztelnem kell e kápóvilágot.
Az Örömóda, jaj, hogyan is szól?
Az ad föl majd, ki velem mártott!)
Esti ima
Édes Istenem,
aki körülöttem és bennem vagy,
kutyám szemében és a
kaktusz tüskéiben létezel,
s mellesleg mozgatod
az irdatlan Mindenséget,
köszönöm ezt a napot is.
Nem lettem gazdag,
nem lettem koldus sem,
de feleségem törött bordái
ma is forradtak valamicskét.
Úgy rendezed az életemet
– néha ellenemre –,
hogy ne szűnjek meg rajongód lenni.
Lám, most is küldöd a csodát,
a villanybúrák fénykörében
miriád hópelyhecske táncol,
s kiállok a térre,
szívemig borítsanak be csodával.
S ennyi nekem mára elég.
Borom is van, Rád köszöntöm.
S nem tudok ugyan még elaludni,
de most lefekszem én ágyamba, én Uram!
Az éjszaka
1. Tézis
Meghalni könnyű.
Élni nehezebb.
2. Antitézis
Élni a könnyebb.
Meghalni nehéz.
3. Valami összegzésféle
Amit én mondok,
vagy úgy van, vagy nem.
Általában élni sem,
meghalni sem egyszerű.
4. Végkövetkeztetés
Az éjszaka
– mint az élet és a halál –
alvásra is jó.
(De az luxus.)
Négysorosok
két időben
Boromat
kitöltöm.
Koromat
betöltöm.
*
Koromat
kitöltöttem,
boromat
betöltöttem.
