|
Papp Tibor
Bűvös
négyzet n° 4
Csak veled, csak
néked, csak rajtad, csak érted
folyik az erőlé.
Visszaszívom kéményembe a füstöt.
A te Péked élőre fordítja a halottakat.
Kő nők lába között az erőlé igenis meleg.
Nem szobor, de kép, legalább kép,
csillog, mint a gyémánt.
Legendák gerendái között,
ameddig elér a kéz
a tengelyre tűzött ég alatt. Forog a világ,
belül sürgős erőszak nélkül.
A mozgás minden időben életed pékje.
A világból hang lesz, mire elhagysz.
Péked élőre fordítja az elgázosítottakat.
Élőre a Szibériába deportálva elhulltakat.
Maradj még!
Érted folyik a kő nők könnye.
Bűvös négyzet n° 6
A költészet árnyékában
pojáca a bicskát élező,
az, aki a csillagok fájáról mindenkit leráz.
Nem számíthat Istenünk csak a nyers erőre,
amikor szavával szeretőnktől zár el,
aki elé hajnalonta letérdelünk, mint az őz elé.
Őz elé
hintem a szétforgácsolt verset. Életet
zár el az igazság hidege, amikor testünkre ráhűl.
Erőre nevel a főkötős parasztház: ad a látomásból,
és
leráz minden nemzetiszín gatyamadzagot magáról az
éleződő buzogányos szellemi viharban.
