Balázs Géza

Pusztay János:

Beszakadt aranyhíd

Savaria Univeristy Press, 2005

Topopoezis

Savaria University Press, 2005

2005-ben két verseskönyvet is megjelentetett Pusztay János, a jeles nyelvész, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztika Tanszékének alapítója, professzora. Egy komolyat és  – talán a komolyságot vagy a fájdalmat oldandó – egy játékosat. A Beszakadt aranyhíd különösen természeti képekkel, leginkább éppen a vízzel, illetve az úszással kapcsolatosan mutat elgondolkodtató, szomorú vagy éppen tragikus látleleteket a vízben úszó emberről, a horgászokkal való viaskodásáról vagy éppen a magány sokféle arcáról, a küzdelem értelméről, a mindennapok kaotikus világáról. A természeti kép filozófiává lényegül: "emitt káosz / túlnan béke / amott a kezdet / ideát – vége / el innen el – / sejlik fel bennem / a túlpartra kell mennem / hogy ezt megszeressem?" A címadó vers érzéki finomsággal mutatja a természetiből antropológiaivá növelt fájdalmat: "aranyhíd / rajta úszom / elvakít / szemem behunyom / a hídfőnek / felhő ütközik / úszom tovább / az összetört hídon". Beszakadt az aranyhíd... A nyelvész-költő személyes névmásokban látja-láttatja az elmagányosodást és a közelgő elmúlást: "minden te / elkopik mellőlem / a végén / elhagy az én is".

Sehol egy örömteli, egy teljes pillanat. Minden csonkult, hiányos, elvesző. De a vers, a gondolat szép, például az imádság értelmét-lényegét feszegető, amelyben megjelennek a költő tudományos vizsgálódásának szereplői: "Uram / tornyot kövekből nem építhetek / hozzád / mint a gazdag Babilon / de még csak lajtorját sem fából / mint a szamojédok északon / hogy elérjelek / nem a testnek / kell törekednie / hozzád / a lélek ujjbegyei / hogy összeérjenek".

De a borúra ott a derű! A második 2005. évi verseskötet (Topopoezis) nyelvi kísérletezés, sőt nyelvi bravúr. Egyáltalán: poézis ez? Vagy popoezis? Esetleg topopoezis? Megadott (szűkített magyar) szókészletből (helynévkészletből = toponímia) dolgozik, keres benne grammatikát, költ neki átvitt, metaforikus jelentést, és nyújt tág értelmezési lehetőséget, a magunk világának beleélését.

A nyelvész sok-sok tudományos, közéleti könyv, mindennapi nyelvpolitikai viták, valamint a már említett s talán az előzőek következtében is szomorú verseskönyv után most egy nyelvjátékos könyvvel is megajándékoz bennünket. Szókészlete a magyar helységnévtár (Aggtelek, Szombathely, Velem...), nyelvtana a helynevekben rejlő grammatika (boldog – ige; láb-od – személyjeles főnév; nak – rag; tol-na – feltételes módú igealak; tol-d – felszólító módú igealak; ban-a – rag + névelő kapcsolat). A magyar nyelv csodája, hogy a helyneveket egymás mellé téve nyelvtani sorokat is kaphatunk: "egyek / egyed". Más nyelven aligha lehet ilyen költészetet művelni! A költő természetesen a helyneveket végig kisbetűvel írja, nehogy megzavarjon bennünket a tulajdonnévi jelleg. A neveket jelentésük szerint, ahol szükséges, szétbontja, ezt azonban nem jelöli különírással: "nemesnép / nemesvita". Az értelmező olvasónak kell rájönnie: nemes nép / nemes vita. Mesteri (ez is egy helynév!) összeolvasásokra van lehetőség: "baj / bana / fiad – / füle / fáj" (most még segítek: bajban a fiad – füle fáj). Vagy ez: "kismacs / kám / bolhás".

Játékos nyelvi párhuzamokon, a nyelvi kifejezőeszközök rugalmasságán, átértelmezhetőségén alapulnak Pusztay János helynévversei. Kötete fölfogható nyelvi rejtvénynek is: vajon hogyan tagoljuk, hogyan olvassuk egybe a neveket, mit rejt el a költő, s ha már rájöttünk, következhet az értelmezés: mit sugall? Például ez a Vas megyei rímes sor: "vasvár / sárvár / ikervár", vagy a mesteri kiazmus: "szombathely / pórszombat". Mint tudjuk, korábbi közéleti (prózai) kötetének is költői címet adott: Búcsú váramtól.

A kis kötet a következő ciklusokra oszlik: magyarföld, történelem, egyek?, mesteri, fáj, kápolna, topo(po)rno, zagyva földrajz. Bevezető versikéje cikluson kívüli, talán mindennek az esszenciája, hiszen a mindennapi magyar bánat modern környezetben való elbeszélése. A címe: hon-lap. Maga a vers: "nagybajom kisbér@türje.hu". Kell-e ennél tömörebb helyzetkép?

Így fest egy változatban a magyar történelem helynevekben elbeszélve: "istenmezeje / mohács / heves / harc / vasad / vág / lábatlan / sirok". A szűkebb és a tágabb szülőföld szeretetét és ismeretét jól jelzi az első és legnagyobb ciklus: magyarföld. Mint tudjuk, Magyarföld Vas és Zala megye határán lévő kis település. Magam is sokszor megálltam a helységnévtáblánál, különösen a vonallal áthúzottnál. Sűrítve benne van az egész magyar költészet és mentalitás! De ebben a ciklusban is inkább uralkodik a (keserű) humor: "udvari / bódé – / gyűrűs / galambok / lak / ják". A könyvben a Vas megyei települések versbe illesztése sokkal gyakoribb, mint másoké; ebből arra is következtethetünk, hogy a költő-nyelvész "alaphelynévkincsében" Vas megye, a szülőföldje áll központi helyen.

A helynévversek egyike-másika gyermekversnek is felfogható, de a szerző már a címbeli tagolásban (topopo-ez-is) figyelmeztet, az egyik ciklus címében pedig egyértelműen utal rá, ezt inkább csak tizennyolc éven felülieknek: topo(po)rno. (Persze dehogy pornó ez, inkább erotikus legyintés! Vagy mégsem?) Lássuk csak: "vica / ajka / bársonyos", "bugyi / bana / sári", "tököl / velem / tar / tata / bár / tolna".

Pusztay János ötletének van előzménye. A régi magyar irodalomban is megverselték már a helyneveket; Csukás István, Kormos István és Tamkó Sirató Károly költői viadalra kelt Magyarország helységnévtára alapján. Pusztay János helynévverseinek az egyedisége az, hogy semmit sem tesz hozzá a helynevekhez, megadott, kötött alakjukból építi fel a költeményt.

A költészetben benne van az ember játékossága, játékos próbálkozása, jelentéskeresése, amely a nyelvkeletkezés pillanatát idézi fel. A megadott szókészletből újraalkotott jelentések ezt a pillanatot ragadják meg, s ezzel rádöbbentik olvasójukat, rejtvényfejtőiket a játékos teremtés, a felfedezés örök emberi értékére és értelmére. Olyan világban, amikor egyre kevésbé értik/értjük a szövegeket, a szókészlet, a jelentések kiüresedése és elszürkülése a fő irány, olvasáspedagógiai, nyelvművelő programnak is ajánlanám Pusztay János verseit. De ha csak egy jót akarnak mulatni, akkor is megéri elolvasni!

Nyitólap