Sárközi Mátyás
Gyermekek
öröme
A nagy múltú pesti gimnázium emeletén,
a lépcsővel szemben, négyzet alakú, masszív oszlop
terpeszkedik. Ha lebontanák, összedőlne az épület. Miként a
mögötte húzódó, nagy ablakos folyosó, derékmagasságban ez
is zöldre van festve fényes olajjal, bár megjelentek már
felületén a folytonossági hiányok. Már senki sem tudná
megmondani, kitől származik az oszlop körüli pörgés
játékának az ötlete, csak annyi bizonyos, hogy Futaky nevezte
el ezt az esztelen marhaságot gyermekek örömének.
A nagyszünetben mindig ugyanazok verődtek
össze pörögni. A behemót Treff, az úrifiú Lakatos, a kék
szemű Popelka, Hunyadi, a művészlélek, a tornaelső Grábics,
a ferde orrú Nussbaum és a kis Rácz. Heten, mint a gonoszok.
Láncban vették körül az oszlopot, erősen megragadták
egymás csuklóját, és máris indult a forgás. Hol balra, hol
jobbra. Hol eszeveszett gyorsasággal, hol baljós lassúsággal.
A szabályok igen egyszerűek voltak: ahol elszakadt a lánc, ott
az állt ki, akinek az ujjai lefoszlottak a társa
csuklójáról. Ami persze többnyire vitához, olykor
felfortyanásokhoz vezetett. Végül csak hárman maradtak a
körben, a lánc ilyenkor oly szorossá vált, hogy szinte
passzírozták egymást a fiúk. Az utolsó kettő holtversenyben
mondhatta ki győzelmét, hiszen magukban már nem tudták
körülfogni az oszlopot.
A nyurga, gesztenyehajú Lakatos vívott valaha
a premontreieknél, tehát sportfiúnak képzelte magát, és
mindig az elsők között loholt fel az udvarról a
kínzóoszlophoz a nagyszünet kezdetén. Még hajszolta is a
többieket: "Gyerünk, gyerünk! Múlik az idő!" Ám az
első vadabb pörgés után álljt kiáltott, kiszállt a
körből, s fájdalmasan dörzsölte a csuklóját: "Basszátok
meg, mégsem bírja a kezem..."
Mivel ők ketten ültek együtt a leghátsó
padban Treff-fel, valamiféle cinkos kapcsolat alakult ki
közöttük, megbújtak a többiek háta mögött, s ugyanakkor
maguk előtt látták az egész osztályt, amelytől utolsó
pados hátvédként elkülönültnek érezték magukat. Mivel a
legmagasabbak voltak, akárcsak a másik padsor végén a
hirtelen nőtt, lapátkezű Nussbaum, némi fensőbbségérzet
támadt bennük. A szüleik ismerték egymást, az öreg Lakatos
a Ganzban volt főmérnök, az öreg Treff az ország
daruexportjának valamiféle főmachere.
Az oszlop körül azonban senki számára nem
volt kegyelem. Treff, ez a hatalmasra hízott sertés,
kilencvenöt kilóját bevetve, kajánul meg-meghúzta a kört,
hadd roppanjanak a csontok, zúzódjanak a térdek a lánc másik
oldalán. Még röhögött is hozzá. A fene tudja, miért lett
népszerű Treff, pedig csúf volt, vörös, nagy hasú, s ha az
udvaron csoportba verődve beszélgetett az osztályelit,
időnként váratlanul reccsenve szellentett, elviselhetetlenül
büdöset.
A tornaórán egyedül ő nem tudott felmászni
a kötélre, hiába ordított vele Csupor tanár úr, aki
lehetett volna kalapácsvető-bajnok, ha nem épp az olimpia
előtt kap izomszakadást. S mi sajnáltuk szegény, dagadt
Treffet, együttérzően néztük a mennyezet magasságából,
amint odalent idétlenül ugrál, petyhüdt, nagy karjai
kivörösödtek az erőlködéstől, de képtelenek voltak
felemelni a földről a hordóhasat és a hízott ülepet.
Bezzeg a pörgőbajnokságban nagy legény volt
Treff: hátravágta magát, hogy a tornászelső, csupa izom
szépfiú Grábics odakenődjön az oszlop kemény sarkaihoz.
Mert Grábics rendszerint bent maradt a nyertes duóban, ő
ugyanis a korláton meg a nyújtón edzette a fogását, és
olyan acélosan szorította össze körszomszédja csuklóját,
hogy az sziszegett a fájdalomtól. A költészettel
próbálkozó Hunyadinak majd leszakadt a keze, sajgott a válla,
de hősiesen üvöltözött rekedt kappanhangján indián
csatakiáltásokat. Számára a játék akkor volt igazi, ha
sebesen pörgött a lánc, foltokká mosódott a külvilág.
Nemegyszer kicsúszott lába alól a folyosó síkos kövezete,
de a centrifugális erő repítette tovább, Grábics keze pedig
vaspántként szorította a csuklóját, tehát Hunyadi mégsem
repült ki ágyúgolyóként az ablakon. Popelka is fogta erősen
a másik oldalán, a nefelejcskék szemű papfi, akit
jámborsága ellenére szerettek a lányok. Ő megvetette a
lábát, és minden erejével azon volt, hogy ne csapódjék a
falhoz.
Már csak percek voltak hátra a
nagyszünetből, s az utolsó négyes gyötörte egymást: Treff,
a kínjában vigyorgó Nussbaum, Grábics és meglepetésként a
fogcsikorgató Rácz. Ekkor azonban megtorpant a pörgés. Rácz
zöld zubbonyán egyre terjedő sötétkék folt jelent meg.
Vöröslőn e foltot a szíve vérének vélhették volna, de
feketéskék volt, és jobb oldalon ütötte át a zubbony
szövetét.
– Ó, a francba, ez még az apám
töltőtolla volt. Most kaptam meg az anyámtól, a
születésnapomra.
Rácz úgy állt ott, mint egy rakás
szerencsétlenség. Hagyján a zubbony, a kockás ing, bár ez is
nagy kár a mai műrostos világban. A csapás a családi ereklye
elvesztése volt, hiszen finom, békebeli darab lett a baleset
áldozata, s Rácz apja, a nácik által megölt európai hírű
matematikus e tollal vetette papírra iskolateremtő
levezetéseit.
– Treff tudhatná, hogy az utolsó négyben
már nem szokás rángatni – jegyezte meg az örök kibic, a
nagyokos Futaky.
– A hülye bennhagyta a tollát – vont
vállat bosszúsan Treff.
Becsöngettek.
*
Lakatos idegsebész Bielefeldben, Popelka
Vácott nőgyógyász, nemrég kapott csípőprotézist. Nussbaum
ötvenhat után Dél-Amerikában eltűnt, úgy tudni, utoljára
gróf Széchenyi néven volt valamilyen cég igazgatója. Hunyadi
felhagyott a költészettel, a MÁV központi igazgatóságán
elég magasra jutott, kitüntették. Persze belépett a pártba.
Rácz üzemi lapnál van. Grábics? Melyik is volt a Grábics?
Treff Belgiumban durrdefektet kapott, a kocsi
lerepült az árokba. A lány, aki az autó alá szorult, egy
életre sánta maradt, Treff kénytelen volt elvenni feleségül.
Lakatos szerint morózus, tohonya vénember. Az amerikai
Chattanooga Traktorgyárat képviseli a fríz vidéken.