Turczi István

Egymás nélkül semmit

Parancs János-variáció

Van napi-, belső és felsőbb parancs,

a szó csontmezők fölött átsuhanó káprázata.

Nincsenek gyakorlati célok, és nincs menekvés,

csak: legyen meg a mindennapi, külön akarata!

Másképpen nincs mód, talán így sem, kitörni.

Vergődik, akár a dolgok mélyén az iszapos homály.

Árnyképe annak, amit az az egy és oszthatatlan,

az eredendő lehetőség végül önmagába zár.

Nosztalgiázó, torz okfejtések helyett

szétszórja magát a szélben, felhőkkel legyint.

Szertartása profán és kellően céltalan,

mint a pokol Blaise Cendrars úr szerint.

Mutató nélküli karóra az ajándéka, hozzá

agyagkorsó, rézpénz, porhű árnyak, némi epifánia.

A fuldokló-felfénylő kegytárgyak közül kilépve

"jó, hogy eljöttél, hogy itt vagy karnyújtásnyira".

Bármi is történik, nem történt végleges –

szoros textúrába szőve, ím, a túlélési terv.

A vers egyszerre emlékszik és emlék,

hiszen egymás nélkül semmit sem ér a nyelv.

Néma jelszóra hirtelen

Fodor András-variáció

Csak az út sejti, hová megyünk.

       Tüskesövény, virágzó leander, fukszia;

néma jelszóra hirtelen újraéled

       Buzsák, a Bajkál vagy Andalúzia.

Messziről messzire, azután megint vissza.

       Amit a világ ma belőled láthat,

szándékok, eszmék és taktikák közt is

       bevégzett őrző-védő szellemi szolgálat.

A valószínűtlen valót itt és utólag

       tanulni lehet, megismerni nem.

A kézírással lerótt tartozás ki-sem-hűlt helyén

       macskakaparásnyi történelem.

Ezt éljük most, kábán, össze se nézve.

       Nyugodj meg! Tied az idő.

Magánterület, mondják, el a kezekkel!,

       de mint Vietnam, számonkérhető.

Már amit nem tüntettek el a hisztériák.

       Ami megmaradt, már csak kis éji zen.

Hangok torlaszába ütközik, eléd is hull

       himnusztöredéknek Stockhausen.

Néma jelszóra hirtelen, hisz hallhatod,

       nincs több fütty a lassú vonaton,

elhallgat a nádas, elhallgat a hullám,

       – – – szívedig ér a Balaton – – –