Szauer Ágoston

Obszervatórium

Dolgozni bent, a műszer padlatán,
a precíz sárgaréz, a tiszta króm,
terem, mely félhomályos, mint a dóm,
feledve, kint avar van, sár talán,

nincs köznapi, nem is volt már ebéd...
Itt számok vannak, súlyos képletek.
Az óramű csak zümmög, nem remeg –
ez hajtja tán a bolygó tengelyét.

Madarak

A szomszéd kertben varjak laknak,
a lépésük is már emberi,
s ahogy aggódva meg-megállnak,
a jég a diót ha elveri...

Egyébként semmi. Lassú rend ez,
ők érthetik. Szinte csak ma van.
Félelmetes és megnyugtató,
hogy minden mozzanat hangtalan.

Mély türelmük közelebb vonna,
de pillantásuk oly átható –
mit keresünk mi e világon –
még itt-lévőbbek, ha hull a hó.