Térey János

Ablak az alkonyatra

A Notung-felhőkarcolóban vagyunk. Magát a tornyot úgy képzeljük el, mint egy gránit-üveg-acél kardkeresztet, amelynek markolatában a publikus funkciókat ellátó egységek – bevásárlóközpont, multiplex, fitneszcentrum, szépségszalon, bárok, bisztrók stb. – helyezkednek el, a pengeélben a Wälsung Holding irodái, a penge csúcsán pedig a panorámaétterem.

Fafner és Fasolt érkeznek a Notung-torony panorámaéttermébe: „Ablakok Midgardra”. Friss festékszag lengi be a termet. A tükörbár berendezése egyelőre dobozokban, a bútorokat csak félig-meddig csomagolták ki, de egyetlen megterített asztal már ott áll az ablak mellett. Fasolt a bárszekrény polcain kutat, Fafner az egyik gólyalábú székre telepedik le.

FAFNER

(Ropogtatja a csontjait)

Amíg égett kezünk alatt a munka,
S nőtt szintről szintre a karcsú torony,
Addig voltunk teremtők… Szabadulva
A feladattól, öl az unalom.

FASOLT

(Kikandikál a függöny mögül. Pöffeteg gőg)

Hány mesterműben ismerünk magunkra
A fényárban mártózó partokon!
A java kész… Fél cent rummal kezünkben
A legjobb hátradőlni istenülten.

(Italt hoz, koccintanak. Fasolt elhúzza a panorámaablak függönyét)

Csodáljuk most a madártávlatot!
Világítson nekünk a milliós Worms,
Táruljanak Midgardra ablakok!…
S ha főépítésszé emelt a jósors,
Gondoljunk arra: Worms minden kövén
Ott ragyog névjegyünk; fűtsön remény:
Jóhírünk általuk fog fönnmaradni.
A föld feletti s a tudat alatti
Rétegek rendje jól átlátható –
Égszintet tükröz földszint; villogó
Gépparkunk sürög, így nő szintre szint
A mennyei direktívák szerint.

(Egy üveg bacardival helyet foglalnak az asztalnál)

FAFNER

(Emeli a poharát)

Mindenek atyját kérleljük: bocsássa
Áldását a pozitív tartományra!
Tekintsen pontos palléraira
A Függőleges Városok ura;
Mi ácsolunk kéreg alatti pályát,
Mi húzzuk föl a toronysorokat,
És Worms érzékeny infrastrukturáját
Mi dolgozzuk ki, ő meg bólogat;
S mi – nem törődve teljesíthetetlen
Határidőkkel – a főisteni
Parancs szerint építünk, és a telken
Fölállnak a piac pillérei.

FASOLT

…És minden pillér átadása ünnep,
S munka után édes a pihenés.
Most sem adjuk restségre a fejünket?
Százszintes karcolónk is kulcsrakész…
Ma délben járt itt üdvöskénk s a stábja,
Hogy Notung összes zegzugát bejárja,
S a tornyok tornyát, a gránit csodát
Az IT jókedvűen vette át.

(Suttogóra fogják)

FASOLT

Azért ez mégis gyönyörű, nem?

FAFNER

Micsoda?

FASOLT

Hogy Siegfried még ezt a lépfene-ügyet is ép bőrrel úszta meg… Ez nemcsak mázli, ez sors. Két perccel azután, hogy kilépett a karanténból, máris összeszedett, gördülékeny mondatokban, szimpatikusan nyilatkozott, mintha aznap éjszaka tényleg porcukor érkezett volna díszborítékban, és egy kőrislevél se rezdült volna meg a Parkban.

FAFNER

Ne túlozz, testvér. Nidhöggre és a négy rénszarvasra mondom, hogy a világfa esete súlyosabban érintette a fiút, mint az a Truchsnak címzett boríték. Aznap közölték vele a rosszabbik hírt… Figyelted? Csorgott a halántékáról a verejték, mikor megjelent a bokrétaünnepünkön.

FASOLT

Szó, mi szó, ez a lámpaláz tényleg újdonság nála. De ne féltsd őt. Ha a közszereplés kábítószerével él, néhány újabb dózis majd helyrebillenti a lelki egyensúlyát… Siegfried nagy formátum, akinek a sajtótájékoztatók futószőnyege a rivalda, kedvenc napszaka pedig a főműsoridő.

FAFNER

Akkor mi a fenének óvatoskodik?! Miért gondoskodott róla, hogy a kőrisfa megrongálásának híre megmaradjon az alsóbb forgalomban, a Rajna-völgyi Kurír és egyéb szennylapok szintjén? Nem történt semmi: térjünk napirendre fölötte, felejtsük el? Csoda-Siegfried! Nem tanult meg félni, és van mit bepótolnia a leckékből, ilyen egyszerű az egész.

FASOLT

Fakul a nimbusz, de Worms szemét bekötötték. Csitt.

FAFNER

(Mintha hivatalos sajtóközleményt olvasna föl)

Gondűző felhajtást rendelt az úzus:
Pezsgőből, fanfárból sosem elég.
Övezze csak szolid személyi kultusz
A magas élet féltett gyermekét!…
Siegfried Wälsung, egyenlők közt is első,
A fémipar porondján kulcsszereplő,
És tőzsdeparkettet büszkén tapos:
Mulattatják bősz bessz és hosszu hossz
Játékai; akkor sem óvatos,
Ha a törzstőkét kell kockára tenni.

FASOLT

Az emlékezés változtatja a
Tapasztalatot tőkévé: bika
És medve harcát élvezet követni…
(Lehalkítja a hangját)
Siegmund Wotan ködéből lép elő,
És három év alatt autókirály lesz,
S a Wälsung Holding piacvezető
Csoport a Rajna völgyében –

FAFNER

(suttogva)

Mi más ez,
Mint égi lobbi? Annak persze szép.
Öcsém, dicsérjük Siegmund vaskezét!
Ő csinált versenyistállót a cégből:
Stopperrel mértek minden részidőt.
Befutva immár valamennyi szép kör:
Nagykutya győzött, Kishal meg kidőlt…
Siegmund úr térnyerése szembeötlő;
Ő rakta le a fundamentumot.
Egy biztos, nem szül minden emberöltő
Ilyen erélyes, új talentumot.

FASOLT

(mosolyog)

Multik harcában, hogyha forr a helyzet,
Nem könnyű megmaradni semlegesnek;
Ki simlis és ki tiszta, sejted-e?
Ki gáncstalan? Ki bitorolja posztját?
Ki mocskos? S kit takar a bizonyosság
Padlóig érő atlaszköntöse?

FAFNER

(meggyőződéssel)

A nagynál nagyobb generációban
Siegfriednek áll jól ez a ruha: az
Apja hittel tekint rá távozóban,
S hellyel kínálja a szűkös piac.
Imázst növelni? Tudja, mi a módja.
A kormányzati limuzinokon
Notung-kard csillog, ős Wälsung-ikon!…
Brillírozik az udvar szállitója.

FASOLT

De ennél is jobban tetszik nekem
Siegfried üzleti filozófiája:
„Szokott kártyákkal vívott ritka játszma!”
„Exkluzív út a megszokott helyen!”

FAFNER

Vagy gondoljunk a krémszín Rajnaparkra,
Hol pompás megbízónk álomra hajtja
Fejét az üzleti órák után…
Ezt a különleges díszt Worms ismert oldalán
Főművünknek mondják: gyűrűt utánoz,
Ritkaszép ékszerként simul a tájhoz –

FASOLT

E gránit O-betű nagy összegek
Nulláit idézi, amelyeket
Egy görbe számjegy bűvöl milliókká,
Sok semmiséget milliárdnyi góccá –

FAFNER

E kőgyűrű a vérbő tartomány
Dísze. Akit tenyerén hord Wotan,
Ki új meg új sikert sikerre halmoz,
Külön sztrádát épít a hatalomhoz,
És minden görbe utcát elkerül:
Az lakhat benne egyes-egyedül.

FASOLT

(Újratölti a poharakat)

Siegfried! ki Worms tervét valóra váltja,
Míg minden szektort egekig növel,
És boldog Siegmund jubileumára
Niederland síkján karcolót emel!
Siegmund a múlt, de Siegmundé az érdem;
Siegfried példát lelt emlékezetében,
És megrendelte a Notung-torony
Eget ostromló, komoly kardkeresztjét…
Fafner s Fasolt e hőgutás napon
A záróköveket helyükre tették.

FAFNER

Tapasztalatból tőke, és torony
A tőkéből, ugye, kedves rokon?
A nagy mű kész. Bízzunk az istenekben:
Örökbecsű lesz és érinthetetlen.
S ha már tapasztalatból tőke lett,
Reménnyé válhat az emlékezet.

(Asztalt bontanak)