Munkácsi Miklós

Lelki Segély

Lelki Segély: Halló halló! Ez itt a Vércukor Rádió… (Helyben valakihez) Nekem is adj egyet. „Vércukorral!” Totál rongy vagyok. Hallom a hangomat: mintha egy nyúlketrecből jönne. (A telefonba) Elnézést, itt a Vércukor Adó, Lelki Segély-vonal. Jó estét… illetve jó hajnalt! Miben segíthetek?

Ismeretlen hívó: Jó estét. Van egy gondom, és szeretnék…

Lelki Segély: Bárcsak egy gondom lenne nekem is! Haha… Bocs a hülye viccért. Megkérdezhetem a nevét?

Ismeretlen hívó: Nesztor. Itt virrasztok egy kocsiban, és…

Lelki Segély: Nesztor? De érdekes! Ez utónév?

Nesztor: Hát… Legyen utónév.

Lelki Segély: Oké. De ha jól hallom, nem vagy még öreg. Mesélj magadról. Mitől ez az álmatlanság: szomatikus probléma? Lelki?

Nesztor: Mondjuk, hogy… mentális. Általában már alszom ilyenkor. De most Mindenszentek van, és tetszik tudni…

Lelki Segély: Depresszió, mi? Minden második ember kikapja, nekem elhiheted. Legyek őszinte? Ma engem is leamortizált. Az agy negatív mókuskereke! Szakítsd ki magad. Szállj ki, ember! Menj haza, és lazíts.

Nesztor: Ez lenne a megoldás, de…

Lelki Segély: Na látod. Szóval, mi a gáz? Munkahelyi problémák? Családi zűr?

Nesztor: Mondjuk, hogy munkahelyi. Nekem… nincs családom.

Lelki Segély: Ember, így keverjük össze a dolgokat! Tudd meg: a magányosságod vetíti át a depresszióidat a munkahelyedre. Torzan felnagyítja, mint Eizenstein filmjében az árnyékokat. Legjobb, ha elmondasz nekem mindent… Láttad a Rettegett Ivánt?

Nesztor: Talán… Azt hiszem.

Lelki Segély: Rendbe hozzuk a szénádat, csak figyuzz! Én már vagy harminc embert lebeszéltem a szuicídiumról. Meggyőztem őket, és megígérték, hogy nem teszik. Na jó, hát… aztán többnyire mégis megtették, de ez már nem ide tartozik. Higgy nekem: az a probléma, amit annak látsz, egyszerűen nem is létezik. Nincs!

Nesztor: Bárcsak ne létezne! De sajnos…

Lelki Segély: Kérlek, gondold át, és ne tedd meg! Piálsz egyébként?

Nesztor: …Alkoholt? Nem. Nem valami sokat… Mit ne tegyek meg?

Lelki Segély: Ne dobd el magadtól az életet! Nézd, az enyém se sokkal tartalmasabb a lócitromnál, nem is azért vagyok a prókátora. Legyek őszinte? Itt áll előttem egy üveg Teacher’s. Nem egy márka, de ez a palack néha a jövőt jelentheti… Érted, mire célzok.

Nesztor: Nem. De ha tekerni akar egyet a nyakán, ne zavartassa magát.

Lelki Segély: Tekerjek a nyakán. Ez jó! Miért nem tegezel, haver?… Na mindegy, térjünk a tárgyra. Először is, hadd emlékeztesselek arra a hasonlíthatatlan boldogságra és lebegésre, amivel egy elvégzett munka jutalmaz bennünket. A nehézség leküzdésének tudata. Ismered az érzést?

Nesztor: Ismerni ismerem, de…

Lelki Segély: De nem annyira, hogy visszatartson, mi? Megértelek. Legyek őszinte? Nekem is tele van a zsákom ezzel a nyálveréssel.

Nesztor: …Nyálveréssel?

Lelki Segély: El nem hinnéd, hogy mi minden marhasággal hívnak éjszakánként. Ha a papagáj nem akar beszélni, ha a szódában kevés a szénsav, ha egy keverék kutya bolhás lesz, ha a férj kevesebbet prütyköl, ha a nagypapa többet fingik a szokásosnál, mindenki mindjárt öngyilkos akar lenni. Sokszor ott tartok, hogy még egy perc, és én vágom el a torkomat!

Nesztor: Te jó ég… Ilyen semmiségekért?

Lelki Segély: Miért, nekem is van egy életem, haver! Veszed egyáltalán, amit sóderolok? Van fogalmad, mennyi értelmetlenséget, hülyeséget és nyomorúságot kell itt abszorbeálnom? Minek nézel engem? Valami hülye gépnek?… Tényleg tekerek egyet a nyakán, a fene vinné el!

Nesztor: Sajnálom.

Lelki Segély: …Sajnálod! Mit: hogy iszom egy kortyot?

Nesztor: Nem mutattam elég… empátiakészséget.

Lelki Segély: Empátia, jó vicc! Egyáltalán nem erről van itt szó, kedves… Hogy is mondtad a neved?

Nesztor: Nesztor.

Lelki Segély: Persze, Nesztor, bocs! Az empátia az egy dolog. Vagy van, vagy nincs… De gondold csak meg: ha én életeket mentek, akkor mindenképp része vagyok a történéseknek, már csak annál fogva is, hogy itt kell ülnöm, és csinálnom kell.

Nesztor: Azt hittem, hivatástudatból teszed… vagy ilyesmi. Még egyszer: bocsánatot kérek.

Lelki Segély: Na, álljunk meg egy szóra… Olyan benyomást tettem én rád, mintha valami jóllakott, hivatástudatból böfögő idióta köcsög, szarrágó kreatúra volnék? Úgy őszintén.

Nesztor: Te jó ég… Eszembe sem jutott ilyesmi.

Lelki Segély: Csak megkérdeztem. Szóval? Minek nézel? Netán egy leereszkedőn kioktató, saját magától megrészegült faszkalapnak? Méltóságteljes lelki toprongynak, aki sztentori hangon prédikál, és közben rendszeresen veri a gyerekeit? Őszintén.

Nesztor: Tulajdonképpen mit akarsz… tőlem hallani?

Lelki Segély: Fejtsd ki a véleményedet. (Italt tölt)

Nesztor: De hát miről?… Kérlek.

Lelki Segély: Az emberi méltóságról, például.

Nesztor: Emberi méltóság? Hát nézd… Nekem az a véleményem, hogy a legtöbb ember az energiáinak a java részét egész életén át annak a méltóságnak a látszatára fordítja, aminek egyébként a nyoma sincs meg benne. (Gyorsan) Egyáltalán nem állítom, hogy te ezek közé tartozol…

Lelki Segély: De azért hivatástudatról csacsogsz. Bravó! Ráadásul az én szakmámmal kapcsolatban! Azt képzeled, hogy függetleníteni tudom magam a dohánytól, ami tömény mocsokká változtatta ezt az egészet?

Nesztor (kínban): Már… miféle egészet?

Lelki Segély: A szakmámról beszélek, jóember, az elektronikus médiáról! A csatornákról, amelyek a legegyszerűbb, közepes sűrűségű fekáliát tették a minőség mércéjévé. De még itt sem álltak meg: most már abban versengenek egymással, hogy miként lehet a jó öreg szart ötletesen összekombinálni a friss okádékkal, a nyálzó hülyék taknyával és a drágán, külön e célból rohasztott háztartási szeméttel. Ha belegondolok, legszívesebben szétlőném a fejemet!

Nesztor: Bocsánat, de hát… miért kell ebbe belegondolni? Jelen pillanatban egymással beszélünk. Vagy ez is csak része a szemétnek?

Lelki Segély: Pótcselekvés, ember! Nekem a szakma, a minőség volt az életem. Tudod, hogy kik csinálják ma ezt? Beszédhibás, nem tudni, honnan szalajtott, tökéletesen gátlástalan bányarémek, akikkel szemben az az első követelmény, hogy szellemileg retardáltak legyenek. A másodikat már jobb, ha meg sem említem. Büdös klubokban és krimókban töltöm a hajnalt, hogy leöblítsem az undort és az aktuális gyűrődéseimet…

Nesztor: Miért nem szállsz ki az egészből?

Lelki Segély: Remek ötlet. Tényleg, elmehetnék például szövőnőnek.

Nesztor: A megélhetésnek számtalan módja…

Lelki Segély: Na ne! Kímélj meg a hülye közhelyektől… Hacsak nem akarod, hogy máris kiugorjak az ablakon.

Nesztor: Épp azon… volnék, hogy ne tedd ezt.

Lelki Segély: Pedig a legjobb úton vagy, hogy elérd… Egészségedre!

Nesztor: Neked is. Bár ha megengeded… hisz végtére is nem az én dolgom… nem vagyok meggyőződve róla, hogy pont ez a poharazgatás az, amivel karbantarthatnád az…

Lelki Segély: Áhá, szóval hallgatózunk is! Na, mesélj: mi bajod a poharazgatással?

Nesztor: Nem oldasz meg vele semmit.

Lelki Segély: …Hát ez őrület! Ember, mikor mondtam én azt, hogy meg akarok oldani bármit is? Én egész egyszerűen ki akarok fingani! És bevallom, amióta veled beszélek, ez a vágyam szépen, egyenletesen fokozódik.

Nesztor: Szégyellem… ha valóban ezt váltottam volna ki.

Lelki Segély: Szégyelled. Képzelem, mennyire!

Nesztor: Mit mondhatnék, hogy másképp lásd a dolgokat?

Lelki Segély: Semmit. Eleven rothadás az egész, lehet ezt másképp látni?

Nesztor: Abszolúte lehet. Csak akarni kell más szemszögből látni.

Lelki Segély: Nem tudsz te semmit… Na, mindegy. Mi is a foglalkozásod?

Nesztor: Az etológia volt a területem.

Lelki Segély: Az más, mint amit most csinálsz?

Nesztor: …Nem sokban tér el tőle. Az erdők ökológiai egyensúlyára felügyeltem. Aztán egy napon valakik úgy döntöttek…

Lelki Segély: Figyuzz csak: hogy működik ez? Az ökológusok vadásznak is?

Nesztor: Etológusok! Vadásznak éppen. Ahogy vadászhat bárki más is.

Lelki Segély: Családos voltál?

Nesztor: Az voltam. Amíg fel nem gyújtották a…

Lelki Segély: Engem az asszonyom tett a csúszdára. Megvonatta a gyermekeim láthatásának a jogát. Te tudsz annyi pénzt adni a tiednek, ami szerinte elég lenne?

Nesztor: Biztosan tudnék. De neki már nincs szüksége…

Lelki Segély: El sem képzeled, hogy mennyire hiányoznak! Akár egy levágott végtag vagy a kihúzott fog helye. Van fogalmad, mennyire tud fájni ez?!

Nesztor: Van. De engem sajnos úgy amputáltak, hogy…

Lelki Segély: Idegroncs vagyok nélkülük! Nyakig ülök a magányban, a szarban, reményem sincs, hogy valaha egyenesbe kerüljek. Egészségedre… (Italcsobogás) Folytassam?

Nesztor: Csak ismételni tudom: szerintem nem old meg semmit.

Lelki Segély: De viccesek vagyunk! Nem az ivásra értettem.

Nesztor: Bocsánatot kérek… Ott tartottunk, hogy a baj nem szerencse, a hiány nem gazdagság, a szemét nem minőség. De ettől még kell hogy legyen megoldás.

Lelki Segély: Te aztán mindenre tudsz gyógyírt, a ribanc feleségtől a sáskajárásig, mi? Elő a farbával! Mit tanácsolsz? Görkorizzak az aluljáróban? Járjak el egy templomi kórusba? Vagy egy gyülekezetbe, ahol transzba esve rángatózhatnék, egy rakásban a többivel, a földön? Hm? Mi lenne a gyógyír?

Nesztor: Ötletes vagy, megtalálnád. De az ilyen helyzetben nem gyógyírra van szükségünk, hanem válaszra.

Lelki Segély: És az mi?… Egészségedre!

Nesztor: A túlélés.

Lelki Segély: A túlélés.

Nesztor: Az. Gondolj például a hüllőkre.

Lelki Segély: A hüllőkre!… Megszólal az etológus? Na jó, halljuk.

Nesztor: Mindannyiunknak vannak rossz napjai, talán csak a hüllőket kivéve. De minthogy őket is érheti baleset, mivel ők is a tápláléklánc tagjai, fejlődéstani szempontból a túlélésre összpontosítottak. A hüllők a törzsfejlődés legtökéletesebb túlélői. A lényeg: túlélni a legrosszabb napokat is. Ez az igazi teljesítmény.

Lelki Segély: Vagyis növesszek szarupáncélt? Fogódzkodj, megpróbáltam. De felhagytam vele, mert alig mutatkozott ered…

Nesztor: Nézz rá egy hüllőre. Mi az első, ami feltűnik rajta? Az, ahogyan fel van építve. Minden apró része a túlélés magasiskolája. A minőséget hiányolod? Íme, itt van. Tedd a túlélés eszméjévé!

Lelki Segély: A hüllők mint eszményi minőség!… (Italt tölt) Hát, azt hiszem, ma nagyon be fogok rúgni. Aztán… a számba veszem a gáztűzhely gumicsövét… és letüdőzöm.

Nesztor: Bocsánatot kérek…

Lelki Segély: Miért?

Nesztor: Nem tartom jó ötletnek. A hányadék bekerülhet a tüdőbe. Fájdalmas halál, és nem is biztos.

Lelki Segély: Tudom, persze: ugorjak ki az ablakon!

Nesztor: Butaság… Elnézést. Összedrótoznak, és tolószékben kötsz ki.

Lelki Segély: Mit javasolsz? Gyógyszerem nincs, fegyverem nincs… Talán kés?

Nesztor: Még rosszabb. Az önvagdosók nyolcvan százalékát megmentik, mert egyik sem tudja, hogyan kell a kést használni.

Lelki Segély: A szentségit, te állandóan csak destruálsz, miközben én haza akarom magamat vágni! Miért nem segítesz nekem?

Nesztor: Halaszd el a dolgot. Holnapra másként látod az egészet.

Lelki Segély: De mit?! Egytől egyig vakációzó halottak vagyunk, ember! Mi a redves francot fogok másként látni?

Nesztor: Egy vakáció is lehet szép. Miért kellene siettetni a végét?

Lelki Segély: …Félek, haver. Lehet másnak gyönyörű is, nekem depressziós rémálom. (Italt tölt)

Nesztor: Mitől az?… Konkrétan.

Lelki Segély: Mondjam, hogy üldöznek, hogy ki akarnak nyírni? Francokat. Nincs semmi „konkrétan”. Túlléptem a negyvenet. Félek a magánytól és az öregségtől. Félek a haláltól, félek, hogy elrohadok, mire megtalálnak, hogy a szobában, ahol egyedül fogok haldokolni, egy gyerekkori ősz emléke szorul majd a szívem köré. Elvesztegettem az életemet. Elvesztettem egy asszonyt, és már tudom, hogy nem fogom megtalálni.

Nesztor: Van értelme egy elvesztett aszszonyt…?

Lelki Segély: Nincs… Csak éppen bele fogok dögleni, hogy nincs.

Nesztor: Mi az, ami nem pótolható benne?… Szép?

Lelki Segély: Micsoda blődség… Szép! Nem annyira szép, hogy idős kereszténydemokraták pajszerrel behatolnának utána a parlament női mosdójába… De azért szép.

Nesztor: Mégis, mit képvisel, amiért érdemes lenne meghalni?

Lelki Segély: Tényleg nem értesz semmit? Ki a franc akar egy nőért meghalni? Meg kell halni, mert bekozmásodik minden… Mert a múlt egy kupac elrohadt növény. Meg kell halni, mert szerettem őt, és tudom, hogy nincs protekció az időnél. (Sírva fakad. Italt tölt)

Nesztor: Elképesztően bírod a piát. A helyedben én már…

Lelki Segély: A helyemben te már…? Folytasd csak!

Nesztor: Tudom is én… Jódliznék, vagy ilyesmi.

Lelki Segély: Megszokás dolga. Nekem sajnos már tréningben vannak az enzimjeim… Elárulnád végre, mi az a francos probléma, amiért telefonáltál?

Nesztor: Csakugyan… hogy elkalandoztunk. Segítségre volna szükségem. El kellene végeznem egy munkát, de valahogy semmi kedvem hozzá.

Lelki Segély: Miféle munkát?… Egészségedre!

Nesztor: Hát… hogy is mondjam? Várok egy embert, aki hajnalban szokott elindulni. Meg kellene keresnetek telefonon: jól tenné, ha ma nem menne el otthonról.

Lelki Segély: …Miért?

Nesztor: Én nem figyelmeztethetem. Szabálytalan volna. Ti meg könnyebben is kommunikáltok másoknál. Amúgy jól védett házban lakik: kamerák, biztonsági őr… Semmi sem fenyegeti addig, amíg ki nem lép.

Lelki Segély: De miért… ne menjen el otthonról?!

Nesztor: Hát…tudod, nagyon megorroltak rá. Felvett valami jelzálogkölcsönt, és nem fizeti. Minden határideje lejárt… mit tudom én. Nem ártom magam ezekbe a dolgokba. De ma nincs kedvem ezt a munkát elintézni… Jó? Akkor mondanám a címét.

Lelki Segély (hosszú csend): Nincs kedved… „elintézni”?!

Nesztor: Ahogy már említetem: ez a Mindenszentek bezavart nálam. Valahogy bizarr dolog valakit éppen most… Butaság, persze, de…

Lelki Segély: …Hogy mondtad? Valakit… elintézni?!

Nesztor: Bevallom, nem tudom a nevét. De a címe után megtalálhatjátok. Hásító utca öt, első emelet öt… (Hosszú szünet) Halló… Halló!… Ott vagy még?

Lelki Segély: …Ja. Itt vagyok… (Italt tölt) Egészségedre!

Nesztor: Neked is. Szóval, akkor… felírtad a címet?

Lelki Segély: Fölösleges. Az illető nem fog elmenni otthonról.

Nesztor: Miért gondolod?

Lelki Segély: …Nincs is otthon, van egy olyan érzésem.

Nesztor: Furcsa… Ismered netán?

Lelki Segély: Hogy ismerem-e? Hm… Tudom, ki lakik ott.

Nesztor: Komolyan mondod?… Ki?

Lelki Segély: …Én.