Kopás

Amerre járok
hullatom porom
Szemem szinéből
kikopott az ég
hajaméból a korom
sötét tükrözése
karcsún csillogó
ívelő feszesség

Amerre járok
porom hullatom
elvesztem magam
észrevétlenül
Én leszek majdan
fű fa kopása
de a virág is
mi fényben istenül

 

Valahol se

Csak lenne valahol
tisztességes pokol
rettenetes isten
aki számon kéri
mikor miben hittem

Csak volna valóban
utolsó ítélet
s oda kéne állni
sírni kiabálni
kegyelmet nem kérek

Így még azt se tudom
hogy az életuton
miféle bocsánat
vagy miféle vétek
nézett ki magának?!

 

Gyökök gyökerek

A lelkem visszafázik
ordasos Dzsingisz kánig
Magja a didergésnek
sebből születő ének

A lélek visszafénylik
robbanó roppant méhig
a világ gyökeréig
a nap tüzes szivéig

A lelkem visszafázik
ordasos Dzsingisz kánig
szarvasünő anyjáig
és toportyán apjáig

A lélek visszafázik
Árpádig Attiláig
Tigrisig Eufrátig
piramisok csúcsáig

Az első napkeltéig
a föld születéséig
Magja a didergésnek
tűzből kivérző ének

Istenig visszafázom
fényében éjszakázom
Nem a haláltól félek
hanem attól hogy élek