Pege Aladár

Már az anyaméhben
pengetted köldököd.

Ördögöd van, Ali:
angyali ördögöd!

 

Bizony hogy

Bizony hogy írhatnék
én is posztmodernül.

Ám bölcsebb munka vár!
A levesem elhűl.

 

Önérzet

Mondom neki: dilettáns vagy!
Néz, nem hiszi el.
Ketten brunzolunk a klotyón.
Hát nem levizel!

 

Hogy mi segít rajtam?

Kamilla, menta, hárs:
javallta Szent Tamás.

 

Öregek évődése

– Asszony, mutasd azt a
ballagási képet!
Hadd lám, hogy néztem ki
tizennyolc évesen!

– Apjok, te kihagytad,
ki ám azt az évet!
Nem voltál te soha
tizennyolc, édesem!

Én mindig öregnek
ismertelek téged.
Már az oltár előtt
remegett a térded.

– Mérget mernék venni,
lassan ölő mérget
arra, hogy már megint
tévedsz, asszony, tévedsz!

– Mérget? Lassan ölőt?!
Az kéne még nekem!
Akkor inkább itt a
cavington, életem!