|
Vörös István
Szabadság – harc nélkül
Nem félni kell a halált,
hanem elfogadni. Elfogadod-e
az itt jelen lévő, ritkás hajú
fogatlan öregasszonyt
halálodnak? És te, fogatlan,
elfogadod-e az itt jelen lévőt,
kívánsz-e az ő halála lenni?
Kérdezem az egybegyűlteket,
tud-e valaki olyasmiről, ami
megakadályozhatná a most kötött
szövetséget. Forduljatok
háttal egymásnak, testet veszthet
az ige, ha tud, de figyelmeztetem
a halált, ő se szabad már.
Tabula smaragdina
Az, ami lenn van, ugyanaz,
mint ami fenn van. És ahogy
minden dolog az Egytől
származott, az Egy
gondolatából, úgy lett
a világ tudásának három része.
Válaszd el a földet a
tűztől. Ez a nagy erő jele,
mert minden légneműt legyőz.
Való, hazugság nélkül, ami
fenn van. Apja a Nap,
anyja a Hold. Hogy milyen
lehetőségek forognak, nem is
gondolod. És milyen pályán a Föld.
Ha a gyógyszer
Ha a gyógyszer gyorsítja
a betegség lefolyását,
akkor az egészség
gyors, a betegség lassú.
A betegség visszafelé
visz, ahová nincs út,
a tegnapba, sajnos.
Az egészséges előre néz,
ahol nincs semmi,
egy asztal, pohár víz,
fekete kenyér. A múlt
tele arannyal. A halál
elgurult pénz a fűben.
Csak aki szétosztja mindenét,
az láthat túl a születésén.
A Baktérítőn
Jöttem színes napernyők alatt,
bánatomban levágtam az ujjam,
amikor meghalt a feleségem.
De most megkeresztelkedem. A templom
az ősök házának helyére állt.
Loptam disznót és öltem embert.
Elhagyom a fiaimat, vigyázzatok
rájuk, nem jövök többé
vissza. A gátnál a folyóba gázolok.
Mind keresztény lett, engem meg
itthagytak magamra a fákkal,
a bokorban lakó szellemekkel.
Végül nekem is követnem kell őket.
Adj nyakkendőt, legyen valami az ingemen.
Láttad, fehérember, a keresztelőmet?
Kopott felület
Személyiségem elkopott. Csatornái
bedugultak. Nem vagyok már
több tengerparton heverő
sárcsomónál, melynek belsejében
ájult medúza lüktet.
A csatornát kitisztítani,
a kopott felületet borogatni,
a sárcsomót felnyitni,
az ájultat a tengerbe visszadobni.
A fájás enyhül, a járatok
bekövesedtek, de újak
nyílnak. A medúza megcsípi a lábam.
A tengerparti kávéházban nem vár
senki. Vizet rendelek. Nem édes.
A tűz, amit adnak, nem keserű.
Has a vonaton
Ki dönti el, hogy mi történik
velünk? Egy nap. Mi mindenből
áll az össze. Mondjuk a kilógó
hasú angol a vonaton, aki
a cipőjét az ülésre rakta, de
nem volt jegye, és az utasoktól
kért pénzt, hogy fizethessen
a kalauznak. Aztán egy ártatlannak
látszó beszélgetés a munkahelyen,
amit csak este a feleséged ért
meg. Hogy voltaképpen ki vagy rúgva.
Gyerekrajzok. Egy könyvesbolt
kirakata. Szeméthegyek látványa
a vonatból. Csak a rosszat
választhatod, a jó maga választ.
A farkas szárnyáról
Ha van Isten, kell lennie
Világszellemnek is. Isten
összegömbölyödik, megzavart
sündisznó. A Világszellem
ellop minket otthonról,
mint róka a tyúkot.
Ha nincs Isten, kell
lennie Világszellemnek.
Hozza a korokat a szájában,
mint farkas a kölykét. De
ki tett a hátára szárnyat?
Ha nincs Világszellem,
kell lennie Istennek.
Végtére is valahol
butának kell bizonyulnunk.
Ha nincs se Világszellem,
se Isten, még létezhetnek
a helyükön kisebb hatalmak.
A lélek a fejünkben azért van,
mert más nem ért rá betelepülni.
