A költő magyarra fordítja a Tengert

S. Quasimodo centenáriumára

1 (vendégszöveg)

Ki-ki magában áll a Föld szivén,
szivébe szúrva egy-egy napsugár,
és mindjárt este lesz.

2 (variáció)

Magadban állsz Te itt a Föld szinén,
sziveden áttűz izzó napsugár,
de mindjárt itt az éj.

3 (variáció)

Állsz magadban a világ közepén,
testedre fény üt, izzó napsugár,
de tündöklőbb az éj.

4 (variáció)

Lengő lepke-lét, élsz a Föld szivén,
tünde, áttetsző, nyári, déli fény.
De márványtömb a tél.

5 (P. L. költő magyarra fordítja a Tengert)

Fénylő anya-öl, izzó Balaton,
ring és ringat a nyári napsütés,
csak könnyed csöppje sós.

 

Két bagatell

Bátyám, Tóth István

Bátyám,
Tóth István
nem alispán,
nem főispán –
ilyen-olyan
rangra legyint.
A szerencse forgandó,
a hatalom múlandó.
Csak alkotó halhatatlan.
Árva hazám,
mennyien itthagytak,
elmentek világot-látni.
Te pedig idehoztad
tündöklő képeiden
a világot, látni!

Írtam szeretettel
2001 májusában
Pintér Lajos

Csongrádi Zweigelt

Bordal Lekrinszki Pista legjobb borára

Csongrádi Zweigelt,
ha fiatal,
mily finom, diadal.
S ha óbor:
sose elég a jóból!

Mindenütt jó
széles e világon,
mindenütt
élem világom,
mígnem egy villám
szíven üt.

De itthon,
de itthon,
de itthon,
itt a legjobb,
itt kerek az árok,
itt nagy a rét,
itthon a drága barátok!

Csongrádi Zweigelt,
óbor, újbor.
Mind finom.
Karcsu poharunk
töltsük meg újból!