Késvalóság

A vers valóság mint a kés
lüktető összeesküvés
Vért szöktet ha a szívbe áll
Amire ráérez – halál

Úgy is valóság mint a szó
a hang éppen az elhaló
Szikrázó ékkő s foglalat
Feladhatatlan feladat

De a sóhaj is valóság
bár szégyenlendő a jóság
A teremtésben Istenem
csak a halálom járt velem

A késvalóság mint a vers
Ügy-e amire ügyelsz?!
Ott látom már most a vérem
a bimbózó pengeélen

 

Válaszok kérdései

Mit tennél?

Mit tennél
ha
szó volna róla
te lennél
ma
Savonarola?

Lennék

Lennék halhatatlan
de fű nőne rajtam

Nő már a fű rajtam
Vagyok halhatatlan

 

Útjaink

Bejárt út már minden jövendő
A jövendő volt a bejárt út
Minden előre csupa vissza
A zökkenők és a kátyúk
tócsáit emlékezet issza