Teremtő nélkül

Van egy szent fogadalmam:
a vérengző vadállatot
legyűröm önmagamban.

Van hitem. Van hatalmam.
Én a teremtő nélkül is
feltámadok a dalban:

föltámadok a dalban!

 

Öreg bukszámhoz

Hogy elrongyolódtál, kedves,
hogy kikezdett az idő!
Tovatűnt a barnaságod,
erdőben szarvasünő.

Oly soványka voltál mindig,
mint a deszka. S oly lapos!
Névjegyekkel tömtelek meg,
dundi lettél, pocakos.

Csal, ha tud, a szegényember,
ámde abból ne legyen
kára senkinek a földön:
innen s túl a tengeren!

 

Tapintatos

Múzsám, már csak hozzád illene írnom
elégiát, ódát, episztolát?!
Te jól tudod: ez lehetetlen, úrnőm!
Tabula rázám összepiszkolád.

 

Türelmetlen

Alig élek, alig állok,
múzsám csöcsén trombitálok:
ám hiába fúvom azt,
a tél rügyet nem fakaszt!

Alig állok, alig élek,
hálni jár belém a lélek.
Február csak hiteget:
jöjj, rúgd farba, Kikelet!

 

Rablók

Mindent,
ami fogható volt,
magukkal vittek a rablók.

Bezzeg a könyveimre
rá se hederítettek!