körömpörkölt

uraim önöket tényleg nem zavarja hogy naponta százszor
osztogatnak intelmeket a világnak s ítélnek meg jámbor
halandókat klikkes noszogtatásra pénzszagra gyűlve úgy
gőzük sincs arról igazában kiről s miről beszélnek
s aztán orrszarvúként ügetnek tovább a kitikkadt mezőkön
lompos árnyaikat áthúzva egyre csüggedőbb szemeinken
azt még csak értem miért kíséri hasonló gyors előítélet
a hizlaldákban tapickáló kentaurszerű rút disznókörmöket
bár ha mindennek jobban utánanéznénk ghandis révületben
szikkadhatnánk napestig a klóros ürességben párolgó tereken
folyadékot sem innánk akár a templomok falára festett múmiák
ezért ha riadalmaidtól szabadulni kívánsz hagyd a körmöket
hatolj az apró kis patácskák és az egyetemesebb csülökhús közé
vedd a bokaforgót jéghideg vizekben sikáld vörösre
s a látvány az életünkre röfögő egésztől máris elemelkedett
hátad mögött a hűs sörökkel el is kezdheted a műveleteket
nagy fazék kell benne zsiradékban habosra megfut a hagyma
majd jóféle vegyes pirospaprikát köményt és fokhagymát reá
a bőrös stanzákat bennük enyhe barnulatig gyorsan átforgatom
a sistergő halmot vízzel ellepem a lében csípős íz és füstölt
imitáció – szegény helyen szalonnabőr – sincs ellenem
hozzájuk valami lecsószerű lelemény bizonyosan mindig akad
de mint annyiszor most is a pocakot eresztett bogrács az igazi
kertekben vidáman italozó hangos társaság illik hozzá
szeszes bajuszukat billegető urak és pikánsan kacarászó hölgyek
amint a kezdődő főzet tükrében fürkészve kicsinosított arcukat
göndören szólnak a fontoskodásba esett szakácsnak
nem is mondta mester hogy ebből a halom kocsonyából leves lesz
tőr szúrását érezve kedves vendég előre szólok ne vess meg
ha akácrönkök pattogása közben kezemben megdermed a fakanál
majd rezignáltan néhány kis fej kelt laskázok a fortyogás közé
s már töpped is nyúlik illatozva rozsdáll a matéria prüszkölő leve
a bőrök merészen fölválnak átbökik őket harcias kis csontdárdák
az egész látóhatárt lassan befutja az orgiák révült remegése
körmöt együtt enni ez az igazi erotika ahogy ragad az ujj
csorog nyakba a fönséges zamat és gátlástalanul szürcsölve
jár a száj tócsás kutyaként lefetyel a nyelv szemérmetlen a szem
s minden megküzdött falat után a sikamlós csonthalmokra dobod
a naponta zsíros foltokként rád szennyeződött előítéleteket