Tisztelt Szerkesztőség!

Kolozsvári Papp László írásai a Kortársban általában szórakoztatóak, bár hangjuk néha (az én ízlésemnek) túl agresszív, vagy csak egyszerűen közönséges. Most azonban ez a jeles pamfletíró megengedett magának valamit, ami túlmegy nemcsak a jó ízlés, hanem a civilizált világban elfogadott etikus írásmód határain is. A lap novemberi számában Medgyessy Pétert támadva gúnyolódik az MSZP miniszterelnök-jelöltjén, akinek (szerinte) kommunikációs nehézségei voltak – vagy vannak – a nemzeti megbékélés szorgalmazása ügyében, amelyeket – idézem –: „hej de könnyen el lehetne hárítani […] az útból, mondjuk, egy sortűzzel a Mezőgazdasági Minisztérium tetejéről”.

K. P. L. itt nyilván a Földművelésügyi Minisztériumra gondol, amelynek tetejéről (több szemtanú szerint) 1956. október 25-én lövéseket adtak le a tüntető tömegre, így kezdeményezve a Parlament előtti tömegmészárlást. Medgyessy személyének és ennek a még ma is rejtélyes sortűznek az ilyen összekapcsolása alattomos és becsületbe vágó csúsztatás. Teljesen etikátlan az 1956-ban még csak tizennégy éves Medgyessyt, aki fontosabb állami tisztséget csak a nyolcvanas évek elején kezdett betölteni, ilyen módon „bemártani”. Igen, karrierjét az általam is megvetett és a magyar függetlenségtől távol álló kádári MSZMP tagjaként kezdte, de vajon minden mai kormánypolitikusról elmondhatjuk azt, hogy semmi köze nem volt ehhez a harminchárom éven át uralkodó párthoz? Medgyessyt összekapcsolni az ötvenhatos megtorlással éppen olyan inszinuáció, mint például azt állítani, hogy Aleksander Kwaşniewski, a Lengyel Köztársaság elnöke bármi módon is felelős lenne az ’56-os poznańi munkásfelkelés halálos áldozataiért – amihez még hozzátenném, hogy az utóbbi esetben biztosan tudjuk, Poznańban az akkori lengyel hadsereg különleges alakulatai lőttek a felkelőkre.

Gömöri György