Lélek III.

Annyi alakban mutatkozik
ahány dolog a földön
hol kőfal – be- és kikeríti a ligetet –
madárzajtól hangos fa
melynek akáclombjában maga is ott ül
feketerigó képiben
hol józan tűztorony
és harang mely tűri a locska zsivajt
A bőbeszédű kémény füstjeként gomolyog
szétosztja magát hogy földre hullt
a földúlt asztalról
a sokperemű ólomüvegben
Az orgyilkos kezében a tőr
Gyűrű pecsétjébe foglalt cián

A kozmoszban bizonyosan csillag
üstökös vagy a kozmikus por
sebes szívű kószáló anyagcsöppje
az alvilágban pedig – fekete kagylójában a piszok
szóban a jelentés – hol a feledés pókhálója
hol az emlékek
szüntelen szövögető rút pókja

Nem tudom lehet-e még más
s nem is érdekel
Amikor meghalok
az az ágy az az iszonytól nedves lepedő
az az irgalmatlanul tiszta szoba bizonyosan ő lesz

 

Purgatórium

Kétségtelen
volt bűn
s volt annak neve
S aki – hosszú árnyú Ő – abba beleöltözött
alul a mosott fehérnemű
fölé a rozsdálló páncél
és azonossá vált velük
Volt – tehát – helye a zöld kertnek
kavicsolt ösvénynek s a forrásnak
amelyből bőven ömlött a víz Egy színben
ragyogtak a napfény a labdarózsák
a legenda lapjai és az evangélium
Volt ki vele újabb bűnöket követett el
hogy magyarázatot kapjon
a rend és szenvedély együttese
Arannyá főzve fortyogott a történet
mint alkímia szutykos tégelyében a szenny

Mindaz érvénytelen –
mint a lánc amely elszakad
s leperegnek a drágakövek
a hang – agglutinált – amely
a csend felszínén koppan
és abba
– arc a csendes tükörbe –
szavát vesztve beszakad

Mindez nem számít
Sem őszi kert sem zug
ahol szilvalekvár-gőzben az elixír rotyog
sem a kóborlások oly sok napja között
a védtelen bölcselet

A purgatórium kút
– az álomban nyílt meg
talán éppen ebben a versben vagy
az emberélet középkora kartonján
egy tintacsöpp alatt
A gyomorszagú és csőszerű üreg
szörcsög miközben nyeldekel

A metsző szél kardélként süvölt
a lávafolyam közrefogja az ösvényt
a lélek – kóbor és kicsiny – nem menekülhet

Egyetlen szó foglalkoztat – heve csillapíthatatlan –
tűz és jég között
az ima mondatába zárva
amelyben nem jut hely sem istennek
sem az ő angyalainak

Nincs múlt de jövő sem