Veronikon

I.

Keríts két karoddal körül,
hogy az egek tornya mögül
s tócsák, tavak tükre alól:
mellem két szomszéd várának
nagy udvarát ne süsse Hold!

II.

Én asszonyom, kendőcske szentem,
bocsásd meg nékem a keresztfát,
derekad oltáráról felejtsd el
kerítő két karom! Szeress mást.

Mert harminchárom évgyűrűmet én
eladom Szaturnusz abroncsáért
egy kupec istennek: a Hit hegyén.

Fakul a bíbor? Áhítana vért?
Óriás rakéta-körmenetből

keresztfám Húsvét Holdján mered föl.

 

Majd

Hangom remeg, úgy kérdezlek:
mit hozol ránk, új évezred?
Szülsz megint egy őrült nyikhajt?!
Csontvázunk is szétfolyik majd,
szétfolyik majd.