Garrick monológja

„All the world’s a stage”

(Shakespeare)

 

A világ szcénák színhelye
és szüntelen szerepcsere
a földi lét. Még pólyás a gyerek,
már az is játszik szerepet:
mosolyog, gügyög, gőgicsél,
míg táplálkozni s nőni cél.
A fiatalnak kedve bő,
kell néki hús, bor, ölbe nő,
és játssza mohó szerepét,
míg el nem veszti erejét.
A színész színlel sorsokat.
Lelkére aggat maszkokat,
de minden maszkot majd letép
a legnagyobb szerep: a vég.

 

Jegyzetek a Szent Pál megtérése című képhez

Égbe nyúló bércek, pergamenszín sziklák között
furcsa megtérés – magát a hőst alig látni,
mindenki háttal a nézőnek, csak állig vértben
egy lovas fordul felénk, és a földre sújtott Pálra mutat –
egyébként a kép tele sisakos-páncélos katonával,
míg az előtérben egy nemesúr sárga köntöse és két
ló jókora segge látszik premier plánban
mintegy jelképéül annak, mit ér ez időben
a sok (fegyverrel, kínpaddal) kicsikart megtérés,
visszatérés a régi hithez, amelyet tűzzel-vassal,
spanyolcsizmával kényszerít Németalföldre
egy eszelős spanyol király, akinek – nem vitás! –
mindvégig hű alattvalója ez a furfangos festő:
idősebb Pieter Bruegel.