E. P.-nek, gombamód

Ötven az Esterházy is? (Engem a Belzebub elvisz…)
             Jöszte, dicsérni elő: guzlica, lant, hegedő.
Félre csiperke, galóca! Pengjen olümposzi óda…
             Zdraszty! Ciao! Üdv! Evoé! – állok a Mester elé.

*

Esterházy is ötven… Dünnyögök északi ködben:
             Mennyi az annyi, ha félszáz? Égtájak szele tépáz.
Szólni e nagybecsü úrhoz, illik-e ujjam a húrhoz?
              Tán ahogy alkonyi lomb közt csóka a tünde rigók közt…

*

2000: ötven a Mester! Méltón zengje ma Ecker-
              mann (János): No, derék, itt se szalajt a kerék!
Gyűljék, megkoszorúzva, Molière-féle pöróza:
             roman és novellette. (Félszázig, ha lehet…)

*

Ötven az Esterházy? Illene néki találni
              – messzi Galánta helyett – pontos előneveket.
Mondjuk: al- s felgebrai, aztán: zöld-gyepi, vagy tán:
             szócsűrő-csavari, ottliki és hrabali.

*

Ötven az Esterházy ma: szóljon az óda s a halk ima.
              (Németül: Ode, Gebet…) Csősz ne uszítsa ebét!
Most, Hatvan fele futva, tőlem e dalra futja:
              kerge lator kenyere tambura és nyenyere.