Egy számon tartott napon a számtalan között

1999. IX. hó 9-én, kilenc óra kilenc perckor, kilenc képzőművész kilencedik kerületi kiállításának* megnyitóján játsszunk tovább a számokkal.

Mindenki, aki csak egy kicsit is fogékony a számok mágikus jelentőségére, az tudja, hogy a legfontosabb szakrális szám a hármas. Ez a szám ugyanis az Isteni Rend, a Tökéletesség képletét rejti magában, s Istennek, a Világmindenségnek és az embernek, az Atyának, a Szentléleknek és a Fiúnak – aki egy személyben király, pap és próféta –, továbbá az apának, az anyának és a gyermeknek, illetve a múltnak, a jelennek és a jövőnek az egységét hirdeti. A kereszténység három isteni erénye a buddhisták Három Kincsére rímel, s szinte természetesnek tartjuk, hogy népmeséink mágikus alapszáma szintén a hármas, lásd például a három testvért, a hármas próbatételt, a három kívánságot és a megszámlálhatatlan többi példát. Azt mindannyian tudjuk, hogy „három a magyar igazság”. A kilences pedig nem más, mint a megháromszorozott három, azaz: a fokozhatatlan szentség száma. A számmisztika szerint – amely csak a numerikus értékeket tartja számon, s a többjegyű számokat ezért addig adja össze, míg egyjegyűek nem lesznek (pl. 295 numerikus értéke: 7) – a kilences a legnagyobb értékű szám, hisz utána már csak a felfoghatatlan, a misztikus nulla, az origó, a telített és értelmes Semmi következik. Kilenc az angyali karok száma, a jang száma, a taoisták bambuszbotjának csomói és egyes szibériai népek sámánlétráinak fokszáma. Ez utóbbi egyébként a hét ismert bolygó és az ún. „sárkányfej” meg „sárkányfarok” együttesére is utal – melynek értelmezésére itt most nem tudok kitérni –, s ha tudjuk, hogy a Hagyomány szerint az emberi lélek „égi grádicsokon” ereszkedik le megtestesülése és emberi képességekkel való felruházkodása során, akkor bízvást utalhatunk itt arra is, hogy a lélek a terhesség (amit nem is oly régen még „áldott állapotnak” neveztek) kilenc holdhónapja alatt kap emberi testet.

De egyéb szempontból is furcsa szám a kilences, annyi szent! Vagyis hát: szent számról van szó, s ennek megfelelően különleges tulajdonságú számról. Ha például hozzáadjuk vagy kivonjuk egy másik számhoz vagy számból, nem változtat annak numerikus értékén. Például 14 + 9 = 23 = 2 + 3 = 5, mint ahogy kiindulási számunk – a 14 – numerikus értéke is 5. Ha elvégezzük ugyanezekkel a számokkal a kivonás műveletét: 14 – 9 = 5, akkor is a kiinduló szám numerikus értékéhez jutunk vissza. És ez természetesen minden számértékre így igaz. De egészen más a helyzet a szorzással! A kilences szám ott is igen különösen viselkedik, de míg az összeadás és kivonás esetében „nem avatkozik” a műveletbe, addig a szorzás esetében mindig „átveszi a hatalmat”. Ha ugyanis bármilyen tetszőleges számot kilenccel szorzunk, úgy annak numerikus végértéke mindig kilenc lesz. Vegyünk egyetlen példát: 365 – aminek numerikus értéke 5 – szorozva kilenccel, az 3285. Ezen számjegyek numerikus értéke: 3 + 2 + 8 + 5 = 18 = 1 + 8 = 9.

A háromszor háromnál talán csak a kilencszer kilenc lehetne a nagyobb, de ennek eredménye 81, és a 8 + 1 = 9-cel ugyanide juthatunk vissza. Az ember számára ugyanis a kilenc a végső lépcsőfok, ami még megnevezhető és felfogható.

Az antikvitás kilenc Múzsája – Klió, a dicsőítő, Euterpé, a gyönyörködtető, Thalia, a jókedvű, Melpomené, a tragikus, Terpszikhoré, a táncoslábú, Erato, a szerelmetes, Polühümnia, a himnuszokban bővelkedő, Urania, az égi és Kalliopé, a szép hangú – talán éppen emberi képességeink legmagasabb, végső fokát az isteni ihletettség állapotában fogant művészeteket testesítik meg.

Mint láthatjátok, kedves képzőművész barátaim: a képzőművészeteknek nem jutott saját, külön múzsa, hisz ezt a tevékenységet pusztán a kézművességek egyikének tekintette minden ősi kultúra. Érjük be hát Konfuciusz (Kung-ce) tanításával: „A nemes embernek kilenc dologra van különös gondja. Ha néz valamit, gondja van rá, hogy világosan lássa. Ha hallgat valamit, gondja van rá, hogy világosan hallja. Arckifejezését igyekszik nyájassá tenni, egész megjelenését pedig tisztelettudóvá. Beszédében őszinteségre törekszik, tetteiben pedig gondos figyelemre. Ha valamiben nem biztos, gondja van rá, hogy megkérdezze. Ha mérgelődik, akkor a harag súlyos következményeire gondol. Ha pedig azt látja, hogy kap valamit, akkor az igazságosságra gondol.”

Nos, a fenti tanácsok talán éppen arra tanítanak, hogy érjük be kevéssel. Önök is érjék be most részemről ennyivel, mert pusztán arra törekedtem, hogy ez az eszmefuttatás ne tartson 9 percnél tovább.

Szemadám György

*Erlin Galéria; Faa Balázs, Feszt László, Hantos Károly, Kéri Ádám, Kéri Bálint Bence, Kőnig Frigyes, Orosz István, Péter Ágnes, Vásárhelyi Antal.