12 199. DISZTICHON

Nincs menedéke, az árvíz elfedi lelke edényét.
Fuldokló falevél, tőlem kér levegőt.

12 200. DISZTICHON

Talpra, magyar! Hírforrásként a hitünk buborékol
újfent. Szánk kivirul, dacból pörlekedik.

12 201. DISZTICHON

Kis csacsi és szuka is, ha becsápol a szombati nőcske.
Szex-mezejét zamatos révületek vizezik.

12 202. DISZTICHON

Pirkad a nap, huzakodva hasal a zanótba. Kinek kell
most a szavad? Ne beszélj! Dobd ki a gondjaidat.

12 203. DISZTICHON

Bánatod árkából haragot szemeidbe ne csorgass,
és szomorú se legyél még, lépd át a halált.

12 204. DISZTICHON

Mind, aki szűzzel pitykéz, szűz lányt paskol akárhol,
kékre veszejti kezét, lázba borítja magát.

12 205. DISZTICHON

Rossz bortól részeg költő, átkozva kereslek.
Holnapi biztonság és menedék a szavad.

12 206. DISZTICHON

Éhes a nádi rigó, koriandert áztat a vízben.
Tudd, mire jutsz, ha berúgsz: lisztté porlad a szó.

12 207. DISZTICHON

Roggyant kényúr mellett isten-igére ne számíts!
Szálkás kottalapon félvér-kém csepürág!

12 207. DISZTICHON

Tűzből támadt asszonyi lény: puha fészke a vágynak,
nincs neve, szárnya se, bár szívem alatt melegít.