A golgotai hármak

A bent, a kint is lepkeárny.
            És beköltöznek, várnak
egy szem mögötti éjszakán
            a golgotai hármak.

És csönd lesz majd, és éj feszül,
            de homlokukra írva
feltündököl a teljes űr
            embernyi vágya, kínja.

 

Itt és most

Nagy Gáspárnak

fény mögött a
múlt homálylik dereng a
gyöngyházszínű köd

és forog bennünk
vasárnaplón alázva
jövőt ég-tükört

mert álmodunk és
éjtől futunk pucéron
hordva rabruhánk

s mint akasztottak
nyelve a jaj feszíti
tépi szét a szánk
s e falánk korhoz
juhászodva emel és
ejt a pillanat

ravasz gyász a fű
temet míg gyökerünkre
balta csap