Szent Erzsébet a Gyímesekben

Magyar királylány lángol             omlik a szűz hóba
kötényében a kenyér             mint pannoni rózsa
tékozló fényét ontja             jég-Thüringiára
Árpád honából szakadt             anyátalan árva
otthonából száműzött             glóriában ázó
sorsára hagyva ő lett             a legelső csángó
a fájdalmak adventje             a tündöklő bánat
Jézus árnyéka járja             a wartburgi várat
ostorzúgásban viszi             angyalok karáig
a pártosan szaggatott             magyari hazáig
hol a gőg orgiázik             bordalba fulladók
gyalázzák a szüzeket             és meráni rablók
amott a pogány halál             emitt vér a sár
„Kívül fehér piros zöld             a világ s dalra vár”
de bévül semmire vár             Germánia szentje
hiába dalol tavaszt             Walther Vogelweide
magyar hercegnőre hull             a daróc himnusza
mocskot kiáltoz reá             megváltott koldusa
önmagát kisemmizi             pazarlón szétosztja
istálló hazában él             Isten menyasszonya
christiana mystica             eldobott korona
égi körökig repül             szívből az orgona
leprások árvája ő               földre tört liliom
bánatból sóhajokból             felépült égi dóm
havazások zsoltára             madonnás fájdalom
látnak a vakok szólnak             a némák irgalom
a mindenséggé leszel             a semmi fölszakad
fehér reszketés rázza             a májuságakat
kápolnavirág vagy te             homályom bársonya
gyolcs mezőkön harmat               gyöngy kláris áfonya
alamizsna rónaság             kék tengerek árnya
csillagokból lehullott             magyar király lánya
ködök szállanak alá             teérted Gyímesen
elsápad ha ránk tekint             nyírfaágas hitvesem
ősz lesz ő is
Istenem