A nagy csillag alatt
a volt és a van
– jól tudja Csu –
oly pontosan helyén,
akár a csónak és szigony,
vagy mint a tó
vagy Csu Fu alatt
akár a pad.

Helyén a volt s a van,
de pincés szikláján
és két palackján túl
hol és hová a lesz?
– Hol és hová? –
tűnődik Csu
és válaszul
a van keze
a mindent
rakja csak és még tovább...

Így ketrecének
hegyi ablakán
a vasrámákba zárt üveg,
mert egyre hosszabb csak a láp
a kék és zöld között,
rajzolja, hozza-e
a teljes versek mondatát?

És egyre kisebb a sziget,
és Csu hálóján több,
s ahogy nagyobb a szem,
a hálón, berken át
árad a hal,
hajlik és nő a nád,
s az ablak tükre
egyre üresebb.

Így él és ott Csu Fu
a lesz s az ablakok között.
És ő se válaszol.
Sötét a fügefa,
s hiába csónak és szigony,
a mélyben, pontosan helyén
– alig jelzi a nád –
árad a hal
a víz alatt,
s a szikla, láp
és ablakok között
tűnődhet Csu tovább...