kosztolányi húga XLIV

négyliteres ambrus bácsi egyet se félj don’t you worry jövök
es immer geht um das herz ahogy nagymama mondaná nem veszett
el lengyelország ugyanez tökben azaz lengyelül így julius aki
nek apja egy jókora mátyáscímerrel állítólag boroszló idejéből
valami szende szűz szerezte be egy amolyan borús éjszakán amikor
is egyébbel sem foglalkoztak a hadak érkezett meg hatvannégyben
volt éppen valami ádáz osztrák–orosz szította parasztlázadás
s egész szegedig futott a nagy árvízi gátépítésen elmagyaroso
dott a család de hát hozzád megtérni mégis valami lenne sándor
imre lászló zoli a kardhordó fiúk a laci ruháit különösen azt a
gyönyörű fehér vászon porcelán öltönyt nagyon szerettem és volt
egy nyakkendő mely haláli volt és majdnem halálomat okozta hogy
szerintem miatta vágtak ki az egyetemről míg laci győr körül esett
el valahogy legalábbis a családi fáma azt tartja biztos igaz
szóval torodon megittuk fejenként a négy litert nekem csak egyet
engedélyeztek de azért stikában betartottam a liturgiát és zoli
csak bámult még egy kezdő borissza a családban mariska néném csó
válta a fejét hogy hogy is öröklődik ez bár szerinted nem rád ü
töttem mert műfajom az epée volt és tiéd a kard mellyel oly ki
tűnően aprítottad a kozák hadat hogy nem volt szívük táborba vág
ni és végigbáloztad pétervárott az egész első háborút megtanul
tad a nyelvet ami nem lehetett nehéz merthogy sasvár az felvi
dék még áll a vár de gondolom más néven fut szóval a verandán it
tunk a faszékeken a kerek ebédlőasztal mellett kis tizennyolcadik
század az ajtó valahogy új volt mert a régit zoltánka lecsapta
apám sztorija hogy senki fel se kelt az asztal mellől csak onnan
kérdezték hogy zoltánka miért vágod az ajtót meg azt hogy az
ajtót neked vágni igazán muszáj merthogy a nagyi kicsit fura
magyart beszélt szóval négy liter ezt nem elfelejteni én időn
ként lementem a pincébe volt még garmadával tele demizson el
ég oda mentél le te is amikor az oroszok fenn kifogytak ital
ból azok akiket te vendégül láttál és amíg te lenn lehántották a
szófáról székről a bőr ott haltál meg helyben a kertben te
mettünk az ember elvégre nem ölheti meg szeretett vendégeit