melyben a szerző nem az
életkorához illő viselkedéséről szól

Meg kéne már komolyodnom,
méltósággal bazsalyognom,
barátaim sejtetik,
ki mintha jár szélkelepen,
rozsdát reszel roncstelepen,
szó-játékos kelekótyát
fintorogva elvetik.

Politizálnom is kéne,
Közép-Kelet kis felében
autózgató ménesgazda,
alattam rotyogna Mazda,
rákürtölnöm a harasztra,
zörögjön a bróker-fészek,
mivel olyan a természet,
kikanyarja a párt-érdek,
jobbszélen vagy szélbalon
osztozni kell gránát-puskán,
birbitélő kurván-fruskán,
ügyvéd-kegyen, pénz-magon.

Meg kellene komolyodnom,
nem képzetes Mogyoródon
kacskaringós pálya-úton
Peugeot-ban leendő púpom
versenyzőként kalapálni,
csontomban ha már szú perceg,
zúzni minden másodpercben
s ebéd után ülve-állni,
testem, ingéniumom
óvni: idő-prémium;
oltalmas ha vállalom
őriznem össz-állagom.

(Utódal)

Mifenének komolyodnom,
ha jólesik gabalyodnom,
mint mély lélegzésű pumpa
vadrózsával sűrűs dombba
s a duhadást megtanulva
mélyén tüdejét kifújja,
hogy tüske-domb szétszalad,
s kivérzik gyökere-húsa,
káromkodik, száll, szakad,
útja felén kátozik,
szava csak abrakadabra,
s „mint a szép híves patakra
a szarvas kívánkozik”.

Érzékeli ötven szenzor,
jegyezgeti fő-fő cenzor
és/vagy fia falatja,
mint elbomló tünemény,
mint vasrozsda lelemény
jól megalszom alatta.

 

Új kockadobós játék

Ma képzetes kockával kéne dobnom,
egyik lapján sincs fehér lenyomat,
semmi per semmi esélyem a posztón,
érvényes itt az egy is meg a hat.

Dobások száma meghatározott,
az eredmény ha bármiféle: sérül,
a perdülés a táblán itt vagy ott:
a mostanság is mindig a legvégül.
Vagyok tehát a rossz-esélytelen,
a semmiben a semmis végtelen,
valószínűség őszes kóbora;

a kocka-halmazt rend-szerint perdítő,
csak új szabályt nem sunyin elferdítő
ember-bokorban vagyok cimbora.