Gál Sándor

névtelen öröm

a hetvenéves Sütő Andrásnak – Kassáról

könnyeden
májusi ritmusban
emelkedik a fű-özön
s feketéből a lugas is
zöldre vált
aprócska ámde szép öröm
látni hogy ami él
miként újítja önmagát

tegnapi vak-sötét
venyigékből buggyannak
áradó nedvek
a majdani bor bíbora
s a friss rügyek
ahogy fölmerednek
valóvá rezzen a csoda

kegyelmezzetek mondanám
annak ki pogányul itt
úgy van hogy nincs
s ha néz se lát
nem köti törvény sem idő
s azt sem hiszi hogy a hit
adhat bármily feloldozást

s mégis mégis
a fű-özön
smaragdra változik körül
s mert van
jó hogy elér
e névtelen öröm