|
Van egy magyar filmtörvény 2. 2004 óta élünk együtt a régóta várt magyar filmtörvénnyel, de a jogi megfogalmazás miatt mégis gyakran eltévedünk a szabályozások sűrűjében. Zachar Balázs, a törvény egyik megfogalmazója vállalta, hogy értelmező megjegyzésekkel segítsen minket a helyes tájékozódásban. A törvény II. fejezete a hazai mozgóképkultúra és -ipar támogatásának szerkezetét határozza meg, és kijelöli intézményeit. Ehhez mindenekelőtt a rendszer alapelveit kell lefektetni, hogy a törvény egészének alkalmazása során fölmerülő kérdésekben következtetni lehessen a törvényalkotó szándékára. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a rendelkezések nem azonosak olyan szabályokkal, amelyek világossá teszik, hogy mit lehet és mit nem. Lényegében egyetlen paragrafusra korlátozódó deklaratív előírások. Irányelvek, amelyeket a jogalkalmazónak mégis figyelembe kell vennie. Nyilvánvaló, hogy a támogatási rendszernek segítenie kell a magyar és a magyar részvétellel készült alkotások számának növelését, hiszen évi 20-25 film esetén nagyobb az esély, hogy több színvonalas, értékes alkotás születhet, mintha összesen csak 5 készül el. Fontos előírás a filmalkotások elkészülésének és közönséghez való eljuttatásának biztosítása. Ennek értelmében a filmipart támogató szervezeteknek nemcsak a gyártást, hanem a forgalmazást is segíteniük kell. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 'biztosítás' kifejezés itt nem garantálást jelent, nem arról van tehát szó, hogy minden magyar filmet el kell juttatni a közönséghez. Érdemes szólni egy másik alapelvről, a normatív és szelektív támogatás megfelelő arányának megteremtéséről. Mit is takar a gyakorlatban a két fogalom? A filmtörvény előtt csak azok a filmek kaphattak támogatást, amelyeket egy zsűri – akár gyártási, akár forgalmazási szinten – arra érdemesnek minősített. A zsűri hiába szakmai, a döntés valahol mégiscsak szubjektív. Ez a szelektív támogatás. Ez fontos, hiszen a minőséget jól ki tudja szűrni, de szükség van objektív, automatizálható elemekre is, ezek biztosíthatják, hogy például a forgalmazásban bizonyos típusú filmek, a magyarok vagy az art-hálózatban bemutatásra kerülő alkotások filmjei automatikusan támogatást kapjanak. Hasonló eset a gyártásban, mikor azok a szerzők, rendezők, producerek, akik a korábbiakban már komoly sikereket arattak, a következő filmjükhöz mintegy automatikusan kaphatnak támogatást. Ezek a normatív támogatások, melyeket lényegében a filmtörvény emelt jogi szintre. A két típusnak egy megfelelő arányt kell elérnie. De itt is általános előírásról van még csak szó, konkrét szabályok nélkül. Mindenesetre ennek értelmében nem lehet csak szelektív vagy normatív elemekre építeni egy támogatási rendszert. Szó esik a határon túli magyar filmek támogatásáról is. Ez az alapelv azt nyilvánítja ki, hogy az egyes szervezetek adjanak meg bármilyen lehetőséget az ilyen támogatásra. Konkrét értelmezését ők adják meg, hiszen itt nemcsak olyan produkciókról lehet szó, amelyekben az alkotók többsége magyar nemzetiségű. Ez a támogatás segítséget jelenthet például olyan külföldi filmek számára is, amelyek magyar tematikát dolgoznak föl. A törvény a 8. §-ban foglalkozik a hazai filmtámogatás legmegbízhatóbb forrásával, a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal (MMKA), amely egy korábbi alapítványból nőtt ki. Felmerülhet, mi is a közalapítvány. Nos, a többi alapítványhoz hasonlóan itt is egy kijelölt cél támogatására rendelt vagyontömegről van szó, melynek elosztásába az alapító nem szól bele. Arról választott kezelő szervek, kuratóriumok döntenek az alapító okiratnak megfelelő szabályok szerint. A közalapítvány abban különbözik ettől, hogy állami alapítású, a magyar jog szerint csak az Országgyűlés, a kormány vagy egy önkormányzat hozhatja létre. Korábban csak annyiról volt szó, hogy a megfelelő állami törvényhozó és végrehajtó szervek is ott legyenek az alapítók között. Mindez pusztán egy jogi formula. Gyakorlatilag az egykori Magyar Mozgókép Alapítvány (MMK) is állami volt, mert onnan kapta a pénzt. De jogilag nem, mert 1994-ig még nem létezett az állami alapítású alapítvány, a közalapítvány fogalma. (Elnézést a jog irodalmi hatásokat kerülő szóismétléseiért.) Ezek után pro forma át kellett alakulni közalapítvánnyá. Ily módon jött létre a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA), amely ugyanúgy működik, ugyanazok a céljai, mint alapítványi formájában. És továbbra is alapvetően az állam finanszírozza. Ingatlanvagyona megőrzendő, tehát azt nem élheti fel, nem fordíthatja filmtámogatásokra. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a közalapítványi státus nem jelent feltétlenül elegendő, garantált, automatikus támogatást, hiszen a közalapítványok is költségvetési tételek. Ezért az állam változtathatja a támogatás nagyságát. Külön problémaként merül fel a kontrollálhatóság. Az állam fontosnak tart és támogat egy területet, de államháztartáson kívüli, független keretek között, így a felhasználást nem ellenőrizheti, a pénz elköltésébe gazdasági szinten sem szólhat bele. Ez a kérdés most különösen aktuális, mert a jelenlegi formában nem látszik teljesen biztosítottnak a közalapítványok jövője. Érdekes, bár nyilván nem egyedi sajátossága az MMKA-nak, hogy azok a szakmai szervezetek (köztük stúdiók, forgalmazók), amelyek az állam mellett alapítói voltak, a működésükhöz szükséges állami pénzek miatt felhasználói is lehetnek a közalapítványnak, pályázatokat nyújthatnak be hozzá. Sokan vitatják ezt a furcsa helyzetet. Ám a Polgári Törvénykönyv (PTK) csak azt mondja ki, hogy az alapító a közalapítvány vagyonának felhasználására nem gyakorolhat meghatározó befolyást. Ez nem is történt meg, hiszen a kuratóriumok döntően az alapítóktól független személyekből állnak. Azt pedig semmi sem tiltja, hogy az alapító is részesüljön a vagyonból. Ez persze elég furcsa, hiszen nem azért ad pénzt az alapító, hogy később önmaga részesüljön belőle. De mivel itt az állam, a kormány teremti elő a közalapítvány vagyonát, amelyhez a szakmai alapítók egy fillérrel sem járulnak hozzá, elmondható, hogy utóbbiak a támogatás felhasználásánál nem a saját vagyonukat kapják vissza. Állandó, a jogalkotásra is visszaható kérdés, hogy milyen mértékben kell a közalapítvány központi kuratóriumának szakemberekből állnia. Sokan a kizárólagos szakmai képviseletet vallják. Eszerint a központi kuratórium tagjainak ismerniük kell minden pályázati művet, forgatókönyvet… De van egy másik felfogás, és ma erre épül a közalapítvány, amely azt hangsúlyozza, hogy nem lehet elvárni a kurátoroktól, hogy közvetlenül foglalkozzanak a pályázatokkal. Nekik jól előkészített értékelésekre, ajánlásokra van inkább szükségük a végső döntés meghozatalához. Ezt az előzetes javaslattételt különböző szakkuratóriumok végzik el. Ez a szerkezet kétségtelenül reálisabb elvárásokból indul ki. Az alapvető célok megfogalmazásán túl a törvény nem rendelkezik arról, hogy a közalapítvány a pályázatok kiírásánál milyen konkrét műfajoknak, terjesztési formáknak, kiadványtípusoknak biztosítson támogatást. Minden megjelölt területet támogatni kell, de hogy ebbe beletartozzanak-e például a kísérleti filmek, a DVD-kiadványok, vagy az egyetemes filmtörténeti kutatások, arról minden kiírásnál az alapítvány dönt. Szükség lenne valamilyen egységes rendszerre, amely a közalapítvány szabályzata alapján előírná, hogyan kell a támogatásoknak célt érniük. Hiszen a kuratóriumnak van elfogadott támogatási szabályzata, vannak pályázati feltételek, van pénzköltési szabályzat… Fontos mozzanat azonban, hogy a közalapítvány maga is az államtól kapja a pénzt, de ütemezve. Papíron ugyan ott van egy összeg, ám ez még nem jelent semmit. Kell egy szerződés a minisztériummal, amelynek alapján a közalapítvány megkaphatja majd ezt az éves összeget. Ütemezése viszont függ a minisztérium költségvetési helyzetétől, hiszen az átutalásokat az Államkincstár végzi. Arra akarok ezzel utalni, hogy sok esetben nem a közalapítvány döntésén múlik, mikor tudja a támogatottaknak eljuttatni a pénzt, hiszen csak időszakonként rendelkezik egy adott összeggel. Előfordulhat, hogy a szerződésben meghatározott támogatásnak csak egy része érkezik meg, vagyis az alapítvány nem tud mindig teljes egészében garanciát vállalni, hogy az általa a szerződésben garantált összeget mindig az előírt időpontban utalja át. Mindez az elmúlt években igen megnehezítette az alapítvány működését, hiszen sokszor csak átütemezéssel, átcsoportosítással, hitelszerű eszközökkel tudta kipótolni a különböző forráshiányokat. A 10–11. § egy kevéssé ismert testület, a Mozgókép Koordinációs Tanács összetételével és hatáskörével foglalkozik. Ezt a szervezetet azzal a szándékkal hozták létre a filmszakma által jelzett igény alapján, hogy a filmtámogatásban részt vevő szervezetek (az MMKA, az Országos Rádió és Televízió Testület, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, alapítványok, műsorszolgáltatók és minisztériumok) támogatásai valamilyen módon legyenek összhangban. Lehetőség szerint a filmesek és más pályázók számíthassanak arra, hogy az egyik pályázattól nyert összeget valamilyen módon kiegészíthetik a másik szervezetnél. Természetesen soha nem konkrét pályázatokról van szó, azok elbírálásában nem lehet egyeztetni, hiszen a kuratóriumok függetlenek. De megállapodás születhet arról, milyen célok támogatását kéne preferálni az adott évben. A tagok akár közös pályázatokat is kiírhatnak, ahogy ez például többször megtörtént az MMKA és az ORTT között. Ma még nem igazán sikeres ez a koordináció, és az elmúlt két évben tartott tanácsüléseken kiderült, hogy nem is volt minden esetben világos, hogy ennek az együttműködésnek milyen irányban kéne tovább működnie. Ez érthető is, hiszen a tanács egyik szervezetét se lehet kötelezni, hogy aktívan vegyen részt benne. Csupán annyi van tisztázva, hogy ki jogosult a részvételre, de arra senki sem köteles. A tagok maguk döntenek erről. A testület nem jogszabályokat alkot, csupán egy együttműködési keret. Egy-egy megállapodás csak azokra vonatkozik, akik aláírják, de így sincs igazi kötelező ereje. Egy-másfél év múlva alighanem föl kéne tenni a kérdést, hogy mennyire szükséges ez a tanács, be tudja-e hatékonyan tölteni a neki szánt szerepet. Folytatjuk Filmtörvény II. fejezet A mozgóképkultúra és mozgóképipar támogatása 1. cím A támogatási rendszer alapelvei 6. § A fejezet célja olyan átfogó támogatási rendszer kereteinek meghatározása, amely kiszámíthatóságával elősegíti a magyar mozgóképipar stabilitását, hatékonyabbá és jobban ellenőrizhetővé teszi a közpénzek felhasználását, továbbá az állami támogatásban részesülő filmalkotásokra és mozgóképszakmai szervezetekre egységes alapfeltételeket állapít meg. Ennek megfelelően a támogatási rendszer működtetése során különösen az alábbi céloknak és alapelveknek kell érvényesülniük: a magyar, és a magyar részvétellel készülő filmalkotások számának növelése, a filmelőállításnak, a filmalkotások finanszírozásának tervezhetőbbé tétele, a filmalkotások elkészülésének, valamint azok közönséghez való eljutásának biztosítása, a normatív és szelektív támogatási elemek megfelelő arányának megteremtése, az iparágban fellelhető saját források mozgósítása, illetve a mozgóképipari befektetések ösztönzése, a határontúli magyar filmkultúra eddigi értékeinek megőrzése és az új értékek létrehozásának támogatása. 7. § A támogatási rendszer forrásait az e törvény szerinti közvetlen és közvetett állami támogatások alkotják. 2. cím Magyar Mozgókép Közalapítvány 8. § (1) A Magyar Mozgókép Közalapítvány (továbbiakban: Közalapítvány), mint a Kormány és a mozgóképszakmai szervezetek által alapított szervezet, az e törvényben meghatározott alapelvek szerint végzi az állami költségvetésben meghatározott forrás elosztását. (2) A Közalapítvány működése során keletkezett egyéb bevételeinek elosztására is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) A Közalapítványnak feladatai ellátása során figyelemmel kell lennie a különböző társadalmi igények kiszolgálására, a magyar filmipar sokszínűségének biztosítására. Így különösen lehetőséget kell adnia a különböző filmalkotói nemzedékek, műhelyek, irányzatok esélyegyenlőségen alapuló, minél teljesebb körű bemutatkozására, alkotói céljaik megvalósítására. Ezért az elosztási rendszer kialakítása során meghatározza az egyes részterületek közötti arányokat, egyensúlyt teremt az alkotói, filmelőállítói, terjesztési és nézői szempontok, valamint a művészeti és gazdasági érdekek között. (4) A Közalapítvány feladatai különösen: a Közalapítványnak juttatott állami költségvetési forrás, valamint ez egyéb forrásokból származó bevételek elosztási rendszerének működtetése, pályázati elvek kidolgozása, különös tekintettel a pályázók esélyegyenlőségére, a pályázatok egyértelműségére, átláthatóságára és összehasonlíthatóságára, illetve a következőkben felsoroltakra: a támogatás odaítélésétől kezdődően a filmalkotások elkészültének, valamint az egyéb támogatott célok megvalósulásának folyamatos felügyelete és ellenőrzése, a mozgóképszakma nemzetközi képviselete, a nemzetközi kapcsolatok ápolása, a határon túli magyar filmművészet támogatása, folyamatos jelenlétének elősegítése a hazai, az európai, valamint az Európán kívüli filmpiacon. (5) A Közalapítvány az e törvényben meghatározott pályázati és támogatási elvek, illetve feltételek érvényesülését biztosító szabályokat az alapító okiratában, illetve a támogatási szabályzatában állapítja meg. A Közalapítvány általános pályázati és támogatási feltételeit, valamint a támogatások elosztásának mechanizmusát meghatározó támogatási szabályzatot a nemzeti kulturális örökség minisztere (továbbiakban: miniszter) hagyja jóvá, és azt a Kulturális Közlönyben közzéteszi. (6) A Közalapítvány minden év február 28-ig a Kulturális Közlönyben közzéteszi, illetve egyéb szükséges módon nyilvánosságra hozza a) a tárgyévre vonatkozó pályázati tervezetét, meghatározva, hogy az adott évben milyen mozgóképszakmai célokat, milyen keretösszegben kíván támogatni, b) a 16-17. §-okban foglalt normatív támogatások feltételrendszerét, a 16. § (5) bekezdésének megfelelően. A Közalapítvány a pályázatok meghirdetése során köteles az abban foglaltak szerint eljárni, illetve a szükségszerűen felmerült változásokról és annak okairól a nyilvánosságot megfelelő időben tájékoztatni. (7) A Közalapítvány köteles minden év március 31-ig a miniszter számára értékelést készíteni az előző évben nyújtott támogatások hasznosulásáról. (8) A szervezeti és működési szabályzat, a támogatási szabályzat, illetve a vagyonkezelési szabályzat által szabályozott kérdések körét a Közalapítvány alapító okiratában kell meghatározni. A Közalapítvány alapító okiratának, szervezeti és működési szabályzatának, támogatási szabályzatának, vagyonkezelési szabályzatának, valamint a működését meghatározó egyéb dokumentumoknak meg kell felelniük e törvény rendelkezéseinek. 9. § (1) A Közalapítvány kezelő szerve a Kuratórium, amely kizárólagos hatáskörrel kezeli a Közalapítvány vagyonát, dönt annak felhasználásáról a Közalapítvány céljainak megfelelően és érdekében. (2) A Kuratórium elnökét és tagjait az Alapítók jelölik és a kormány jóváhagyásával a miniszter nevezi ki. A Kuratórium megbízatása 3 évre szól. A Kuratórium elnöke és tagjai újra jelölhetők.
3. cím Mozgókép Koordinációs Tanács 10. § (1) A miniszter a mozgóképszakma támogatását szolgáló állami és az audiovizuális iparból igénybe vehető források hasznosulásának összehangolása érdekében létrehozza a Mozgókép Koordinációs Tanácsot (a továbbiakban: Tanács). (2) A Tanács a miniszter által összehívott konzultatív testület, melybe az alábbi intézmények és szervezetek jogosultak egy-egy képviselőt delegálni: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, (3) A (2) bekezdés l)-m) pontjaiban meghatározott műsorszolgáltatók egyenként egy, az n) pont szerinti szakmai szervezetek együttesen három tagot delegálhatnak a Tanácsba oly módon, hogy az alkotókat, a filmelőállítókat és a filmterjesztőket egy-egy delegált képviselje. 11. § (1) A Tanács hatáskörébe tartozik: a mozgóképszakmai támogatásokat nyújtó pályázatok összehangolása, a mozgóképszakmai pályázatok naptárának elkészítése, a Tanácsban részt vevő szervezetek közös pályázatainak megszervezése, a nemzetközi mozgóképszakmai pályázati rendszerbe való bekapcsolódás elősegítése, a mozgóképszakmai állami támogatási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó koncepciók elkészítése. (2) A Tanács a tagok közötti megállapodások, illetve ajánlások formájában hozza meg döntéseit. (3) A Tanács működtetésével kapcsolatos adminisztratív feladatokat a Nemzeti Filmiroda látja el, egyebekben a Tanács maga állapítja meg ügyrendjét és azt a Kulturális Közlönyben közzéteszi. A Tanács működéséhez szükséges forrást a Nemzeti Filmiroda költségvetésében kell biztosítani.
|