|
Van egy magyar filmtörvény 1. 2004 óta élünk együtt a régóta várt magyar filmtörvénnyel, de a jogi megfogalmazás miatt mégis gyakran eltévedünk a szabályozások sűrűjében. A következő hónapokban a törvény egyik megfogalmazója, Zahar Balázs kísérli meg, hogy értelmező megjegyzésekkel segítsen minket a helyes tájékozódásban. Milyen kérdéseket kell szabályoznia egy filmtörvénynek? Lényegében azt méri föl, hogy a tágan értelmezett filmipar milyen területein van szerepe az államnak, és ennek szabályozására milyen jogalkotási eszközöket szükséges igénybe venni. Mivel mindig egy adott államról van szó, kidolgozásakor nem használható valamiféle kötelező nemzetközi norma. Sok országban van filmtörvény, de ez önmagában semmit sem jelent. Tartalmi értelemben tehát nem érdemes elmaradásról beszélnünk, mert nincs igazi viszonyítási pont. Talán meglepő, de mi például a luxemburgi és az ír modellt tudtuk leginkább fölhasználni. A hazai filmtörvény első tervezetei a 90-es évek közepétől alakultak ki. Majdnem minden kormány foglalkozott a kérdéssel, s el is jutott valamilyen megoldási szintig. A tervezetekben két alapvető szemléleti különbséget lehetett észrevenni. Az egyik lényegében a mai törvényt tükrözi: minimális módon, de a jelenleg is működő közalapítványi támogatási rendszert akarta szabályozni. Ezenkívül megpróbált beépíteni különböző egyéb forrásokat (mozijegy-adó, járulékoltatások), és adókedvezményekről is léteztek tervek, de a szabályozás szintjén mindez nem volt igazán kitalálva. Egészen másképp közelítette meg a problémát a 2001-es javaslat. Ez egy Filmközpont köré épülő új rendszer lett volna, amely szintén tartalmazott az iparágból visszaáramoltatott forrásbevonásokat, de alapjában arra épült, hogy egy központi állami intézmény adja a támogatásokat. Ezek után, 2004-ben született meg egy működő filmtörvény. Két forrásból táplálkozott. Az egyik koncepciót filmszakmai kerekasztal készítette. Igaz, ha összevetnénk a törvénnyel, elég kevés közös pontot találnánk, de azért néhány elemét eredményesen föl lehetett használni. A másik, igazán döntő elképzelés a minisztériumban és az általa szervezett konzultációk során létrejött koncepció, amely már tükrözte a mostani törvény felépítését. Ettől függetlenül azonban az elfogadott törvény megalkotását teljesen új alapról kellett elkezdeni. Egy törvény sosem tökéletes, ezt leginkább az alkotója tudja megítélni, de szerintem egy alapvetően működőképes jogszabályról van szó, amely nyilván fejlődik az idővel. A 2004-ben életbe lépő magyar filmtörvényt is már két ízben módosították. Először 2004 őszén, ami egy adótörvénnyel függött össze. Lényegében egy korrekció volt. A 2006 februárjában elfogadott második módosítás másfél-két év tapasztalatai nyomán már átfogóbb igényű „modernizálása” volt a törvénynek. Látjuk, hogy a törvény nagyon sok dolgot nem oldott meg, de ez nem is várható el. Egy jogszabály önmagában nem adhat orvoslatot minden problémára. Viszont már puszta léte is elismeri, hogy a filmszakma állami finanszírozása felelős koncepciót igényel. Nem arról van szó, hogy egy-egy kulturális kormányzat éppen mennyi pénzt ad a területnek, hanem a támogatások elosztásának, az infrastrukturális beruházások segítésének és az adó- és befektetési rendszereknek a szabályozásáról, ami közvetve sok más dolgot is érint. A leglényegesebb annak fölmérése, melyek azok a területek a filmiparban, ahol az államnak olyan szerepe van, hogy jogainak gyakorlásához jogalkotási eszközöket kell igénybe venni. Hagyományokat is követve 3-4 ilyen területet jelöltünk meg. Az egyik kulcskérdés az állami támogatások odaítélése, hiszen a hazai filmipar döntően ezekből él. Ezért egy átlátható rendszert igényel, hogy mindenki számára világos legyen, milyen szabályok mentén folyik a támogatás. A másik kérdés, hogy ezt a támogatási rendszert ki ellenőrzi, azaz ki felel a törvény betartatásáért. Ilyen háttérnek szerveződött meg a Filmiroda. A harmadik fontos dolog, hogy ezt az újfajta támogatási rendszert hogyan lehet adó- vagy más gazdasági törvényekkel összhangba hozni. A negyedik pedig a nemzeti filmvagyon kérdése, a régi magyar filmek jogainak rendezése, amellyel máig sem értünk a munka végére, mert még két évvel a törvény hatálybalépése után is várat magára egy végrehajtási kormányrendelet. Talán a harmadik kérdésre érdemes kissé részletesebben kitérni. Itt is egyfajta állami támogatásról van szó, csak ez nem közvetlen, hanem a magánszférán keresztül történik. A vállalkozó adókedvezményt kap, és így annak az összegnek egy része, amelyet az APEH-nek, az államnak kéne kifizetnie, befolyik a filmgyártásba. Ez egyfajta normatív, garantált támogatás az állam részéről, amelyet a filmesek is követeltek. Mindez azt jelenti, hogy a nálunk gyártott filmek költségvetésének 20 százalékát mindig föl lehet tölteni ilyen adófizetői pénzzel, és az állam garantálja, hogy ezt az összeget odaadja a területnek. Ehhez jön még hozzá a többi állami támogatás. Így működhet folyamatosan az ipar. Az adókedvezményt nem csak filmes cégek kapják. Ha bármilyen Magyarországon adózó cég csökkenteni kívánja az adóját, és azt mondja, hogy filmgyártási célra ad támogatást, ezt az összeget le tudja írni. Sok országban működik hasonló rendszer, mert biztos forrás. Ezek után térjünk rá a törvény szövegére. A 2. §-nál értelmező rendelkezéseket találunk. Mint minden jogszabályban, ennek az a célja, hogy meghatározza a törvényben előforduló fogalmakat, hogy későbbi pontoknál egyértelmű legyen a jelentésük. Nagyon fontos például a filmalkotás fogalmának meghatározása, hiszen ekörül mozog a törvény, amely például azt mondja, hogy filmalkotások előállítására, terjesztésére, archiválására terjed ki. Ha valamit kizárunk ebből a fogalomból, az nem esik a törvény hatásköre alá, és nem érvényesek rá az itt felkínált támogatások. Ilyen például a hírműsor, a sportközvetítés, a talk-show, a vetélkedő, a reklám. A Napló műsor, amely egy aktuális tévémagazin, nem filmalkotás. De ha egy televízió egy témának szentel egy fél- vagy egyórás dokumentumműsort, az elvileg már támogatható dokumentumfilm is lehet. A mostani törvény alapján egy többrészes oktatóműsor elvileg beleférne a fogalomba, mint ahogy a tudományos ismeretterjesztés szintén elismert lehet a filmtámogatás szintjén. Ezek igazi határesetek. Nagyon érdekes a filmterjesztés fogalma. Most úgy van megfogalmazva, hogy kizárólag a mai filmiparban előforduló formákra érvényes. A terjesztés filmalkotás eredeti vagy többszörözött példányainak nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele. Forgalmazással, moziüzemeltetéssel, video-DVD kiadással, értékesítéssel, ami egy zárt felsorolás, tehát a törvény szerint ma ezek a terjesztési módok Magyarországon. Ma már egyre világosabb, hogy ezt érdemes lenne módosítani, s így kitágítani a fogalmat az új technológiákra, a digitális úton, online történő terjesztésre, vagy éppen az archívumok terjesztési formáira. Hasonlóan izgalmas kérdés a nemzeti filmvagyon fogalma. Itt van egy komoly jogértelmezői feladat, mert bár létezik egy definíció, az önmagában nem elég ahhoz, hogy tisztázzuk az évtizedek során felhalmozódott filmek jogait. Egyértelművé kell tenni, hogy mi az a jogtömeg, amelyet a kincstári vagyon körében tartósan meg akarunk őrizni. Nem kis kihívás. Érdekes lehet még a filmelőállító fogalma. Külföldön producerként ismert a kifejezés. Ott egyértelműen kettéválik a producer személye, illetve a cége, hiszen gyártóként általában egy cég lép föl. Ugyanakkor a producer, aki mint személy felelős egy film elkészítéséért, ugyanúgy alkotója egy filmnek, mint egy rendező. Azonban a hazai szerzői jogi törvény annak idején azt a megoldást követte, hogy a filmelőállító lehet mind cég, mind pedig személy. Nem tett köztük különbséget, így mindkettő lehetett szerzői jogi szerződés alanya, jogosultja. Azonban a filmtörvény más logikát követett, és azt mondta, hogy a filmelőállítónak a törvény szempontjából elsősorban támogatások címzettjeként van jelentősége. Minden filmalkotásnál meg kell jelölni egy felelős alanyt, akin ezt az alkotást, az állami támogatás felhasználását számon lehet kérni. Fontos, hogy mindig cég legyen mögötte, mert ha nálunk egy magánszemély filmet akar készíteni, elvárható, hogy legyen egy cége. A 3. § a filmek besorolásával foglalkozik. Arról van szó, hogy aki állami támogatásra jogosult lehet, és van ilyen igénye, annak filmjét be kell itt sorolni valamilyen kategóriába. A támogató szervezet csak úgy tudja megítélni, hogy a film jogosult-e közvetlen állami támogatásra, ha megállapítja, hogy a táblázat alapján eléri a 30 pontot ahhoz, hogy legalább koprodukciós szinten magyarnak minősüljön. Ha egy alkotás minden résztvevője magyar, ami egyre ritkább, akkor a táblázat szerint 100 pontnak kell kijönnie. De előfordul, hogy a stáb minden résztvevője magyar, a forgatás és az utómunkák helyszínei, az igénybe vett technikák külföldiek. Ha tehát valaki magyar stábbal Romániában csinál filmet minden utómunkával együtt, akkor lejön 16 pont. De ez nem igazán lényeges, mert 75 pont fölött már mindenképpen magyar egy film. Mindez azonban egyre inkább elvi jelentőségű, hiszen a mai magyar és európai támogatási rendszer arra épül, hogy koprodukciók lényegében ugyanúgy támogatásra jogosultak. Nálunk egy koprodukciónak legalább 30 pontot kell elérnie a 100 pontos skálán. Ez alatt egyéb magyar részvételű alkotásnak minősül, és közvetlen állami támogatásra nem jogosult. A 20 százalékos adókedvezményt viszont igénybe veheti. Az Európai Unió tanácsa megalkotott egy koprodukciós egyezményt (mi is aláírtuk), amelynek alapján koprodukciós igazolást, koprodukciós státust csak olyan filmnek lehet adni, amely az egyezményt aláíró mindkét ország hatóságai által elismert koprodukció. Vagyis feltételezzük azt, hogy mind a magyar, mind a többi hatóság kiadta rá a koprodukciós státust. Előfordulhat persze, hogy a produkció egyik országnál sem éri el a besorolás minimális szintjét. Az egyezmény azonban elég liberális ahhoz, hogy többoldalú koprodukció esetén nem kell elérni az előírt 20 százalékos arányt. Általában 10 százalék már elegendő. Folytatjuk 2004. évi II. törvény a mozgóképről* A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar mozgóképkultúra értékeinek gyarapítása és megőrzése, a magyarországi filmipar fejlesztése, nemzetközi viszonylatban való versenyképessé tétele, a mozgóképkultúra fejlődését szolgáló források hatékony felhasználását elősegítő támogatási rendszer, valamint az ezt szolgáló és az európai uniós szabályozással összhangban álló jogszabályi háttér megteremtése érdekében a következő törvényt alkotja: I. fejezetÁltalános rendelkezések 1. cím A törvény hatálya 1. § (1) A törvény hatálya a magyar, illetve a magyar részvétellel készülő filmalkotások előállítására, terjesztésére és archiválására, valamint a magyarországi filmterjesztésre terjed ki. (2) E törvény hatálya nem terjed ki a gazdálkodó és egyéb szervezetek, továbbá az állami szervek által feladataik ellátása céljából, kizárólag belső használatára készített audiovizuális alkotásaira, továbbá a külön törvényben meghatározott televíziós műsorszolgáltatási tevékenységre, valamint a játék céljára forgalomba hozott multimédia alkotásokra. (3) E törvény I. fejezetét, II. fejezetének 1. és 4. címét kell alkalmazni a mozgóképszakmai célok megvalósulását szolgáló támogatásokra, ha azok forrása a központi költségvetésben, helyi vagy kisebbségi önkormányzat költségvetésében meghatározott előirányzat, illetve ha a támogatást a kormány, központi költségvetési szerv, helyi vagy kisebbségi önkormányzat többségi tulajdonában álló közhasznú társaság vagy közalapítvány nyújtja, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogram által nyújtott mozgóképszakmai támogatásokra. 2. címÉrtelmező rendelkezések
2. § E törvény alkalmazásában:
• mozgóképszakma: a mozgóképkultúra illetve a mozgóképipar körébe tartozó tevékenységek, valamint az ilyen tevékenységeket végző személyek összessége.
• filmalkotás : bármely technikai eljárás útján létrehozott olyan mű, amely meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatából áll, és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői műnek minősül. * Jóváhagyta az Országgyűlés 2003. december 22-i ülése • film alkotói : a filmalkotás céljára készült irodalmi és zeneművek szerzői, a filmalkotás rendezője és mindazok, akik a filmalkotás egészének kialakításához alkotó módon járultak hozzá, továbbá a filmalkotásban felhasznált egyéb művek szerzői .
• filmelőállító : az a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében kezdeményezi és megszervezi a filmalkotás megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről.
• magyar filmelőállító : olyan filmelőállító, amely magyarországi székhellyel rendelkező jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, és vezető tisztségviselőinek többsége az Európai Unió valamely tagállamának, vagy a Határokon átlépő televíziózásról szóló Európa Tanácsi Egyezményt aláíró valamely ország állampolgára, és benne ezen országok állampolgárai vagy jogi személyei rendelkeznek többségi irányítást biztosító befolyással.
• koprodukciós filmalkotás: különböző államok joghatósága alá tartozó filmelőállítók által készített filmalkotás, amelyet két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmény, vagy az érintett államok jogszabályai ilyennek minősítenek.
• a) magyar filmalkotás: olyan filmalkotás, amelyben a magyar részvétel a 3. § szerinti táblázat alapján legalább 75 pontot ér el.
b) magyar részvételű koprodukciós filmalkotás: olyan koprodukciós filmalkotás, amelyben a magyar részvétel a 3. § szerinti táblázat alapján legalább 30 pontot ér el, és a filmalkotás költségvetéséből a magyar filmelőállítót terhelő hányad kétoldalú koprodukció esetén eléri a húsz, többoldalú koprodukció esetén a tíz százalékot, kivéve, ha két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmény eltérően rendelkezik.
c) egyéb magyar részvételű filmalkotás: olyan filmalkotás, amelyben a magyar részvétel a 3. § szerinti táblázat alapján legalább 15 pontot ér el, és nem minősül magyar részvételű koprodukciós filmalkotásnak.
• eredetileg magyar nyelven gyártott filmalkotás: az olyan filmalkotás, amely az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik: • eredeti változata magyar nyelven került bemutatásra, • eredetileg két vagy több nyelven került bemutatásra, de időtartamát tekintve eredeti magyar nyelvű része hosszabb, mint bármelyik másik nyelvű része, • eredetileg valamely magyarországi kisebbség nyelvén készült, ha tárgya az adott magyarországi kisebbség életével, kultúrájával van összefüggésben.
• közvetlen támogatás: e törvény 1. § (3) bekezdésében meghatározott szervek által mozgóképszakmai célokra nyújtott pénzügyi juttatás, ide értve a Magyar Mozgókép Közalapítvány által nyújtott támogatást is.
• közvetett támogatás: e törvényben meghatározott mozgóképszakmai, így különösen mozgóképipari célok megvalósítását szolgáló, külön jogszabályokban megállapított adó- és befektetési kedvezmények.
• normatív támogatás: olyan támogatás, amely az e törvényben meghatározott illetve a támogató szervezet által meghirdetett feltételek teljesítése esetén illeti meg az azt igénylő filmelőállítót, illetve filmterjesztőt, mely támogatást a filmterjesztő a filmalkotás terjesztéséhez, a filmelőállító filmalkotása elkészítéséhez használhat fel.
• szelektív támogatás: olyan támogatás, amely a filmalkotás jellemzőitől (így különösen forgatókönyv, költségvetés, művészi érték, a filmalkotás szerzőinek, alkotóinak és szereplőinek személye), vagy az egyéb támogatandó cél jellegétől függően, a támogató szervezet pályázat útján vagy egyedi kérelem elbírálását követően hozott döntése alapján illeti meg a filmelőállítót, filmterjesztőt illetve az e törvény szerinti egyéb igénylőt.
• strukturális támogatás: olyan támogatás, amelyet a támogató szervezet több költségvetési évre vonatkozó kötelezettségvállalással folyamatosan nyújt az igénylőnek, e törvény szerinti több éven keresztül megvalósuló, vagy évente azonos módon megvalósuló mozgóképszakmai célokra, feltéve, hogy az igénylő a támogatás teljes időszaka alatt megfelel a törvény, illetve a támogató által meghatározott feltételeknek.
• támogató szervezet: az 1. § (3) bekezdésében meghatározott, mozgóképszakmai célok támogatását végző szervezet vagy intézmény.
• filmterjesztés: a filmalkotás eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele a) forgalmazással, illetve az arra történő felkínálással, b) moziüzemeltetéssel, c) filmalkotás bármely adathordozón, így különösen videón és DVD-n történő kiadásával, értékesítésével, bérbeadásával, haszonkölcsönbe adásával, d) filmalkotások Magyarországra történő kereskedelmi célú behozatalával, e) kereskedelmi célú birtoklással.
• mozi : filmalkotások belépti díj ellenében történő nyilvános bemutatására rendszeresített, bármely képmegjelenítő eszközzel felszerelt helyiség.
• moziüzemeltetés: filmalkotások közönség előtti, moziban történő bemutatására irányuló üzletszerű tevékenység.
• filmterjesztő: filmterjesztéssel üzletszerűen foglalkozó gazdasági társaság vagy egyéb szervezet.
• filmterv fejlesztés: filmterv és forgatókönyv létrejöttét, eladhatóságát és eladását, illetve megvalósíthatóságát és későbbi megvalósítását célzó kutatói, alkotói, tervezési és szervezési munkák összessége.
• filmgyártás: a filmalkotás felvételének megkezdésétől a filmalkotás első eredeti példányának előállításáig vezető alkotói, szervezési, gazdasági és műszaki tevékenységek összessége.
• filmgyártás előkészítés: a filmgyártás megkezdését megelőző, közvetlenül annak anyagi, műszaki, szervezési feltételeinek biztosítását célzó alkotó és szervező tevékenység.
• műhely: filmtervek illetve forgatókönyvek fejlesztésére alakult alkotói közösség, amelynek tagjai az általuk választott gazdasági forma kereti között szorosan együttműködnek, kifejezetten filmtervek és filmterv-csomagok fejlesztése és filmalkotások előállítása céljából.
• megrendelésre készülő filmalkotás: az, az egyéb magyar részvételű filmalkotás, vagy egyéb filmalkotás, amely e törvény szerint nem részesíthető közvetlen támogatásban, és a gyártásában részt vevő magyar vállalkozás a 27. § szerinti nyilvántartásba vett, filmgyártási tevékenységet folytató, magyarországi székhellyel rendelkező jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság , amely, ezen tevékenysége révén az adott film tekintetében nem minősül filmelőállítónak.
• nem megrendelésre készülő filmalkotás: minden olyan filmalkotás, amelynek gyártásában az adott film tekintetében magyar filmelőállítónak minősülő vállalkozás vesz részt, illetve gyártásához magyar vállalkozás vagy természetes személy támogatást nyújt, és e támogatása fejében a filmalkotással kapcsolatban vagyoni jellegű joga keletkezik.
• közvetlen filmgyártási költség: az adott filmalkotás költségvetésében szereplő, a filmalkotás előállítója által pénzügyileg teljesített, bizonylattal igazolt kifizetés. Nem minősül közvetlen filmgyártási költségnek a filmelőállító által felszámított árrés.
• nemzeti filmvagyon : az államot a szerzői jogról szóló, hatályon kívül helyezett 1969. évi III. törvény 41. § (3) bekezdése alapján megillető szerzői vagyoni jogok, a szerzői jogról szóló, 1999. évi LXXVI. törvény 64. §-a alapján megillető felhasználási jogok, továbbá a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 82. §-a alapján, mint szomszédos jogi jogosultat megillető jogok összessége, mely a kincstári vagyoni körbe tartozik.
3. cím A filmalkotások besorolása
3. § (1) A játékfilmalkotásokat az alábbi táblázat alapján elért pontszámoknak megfelelően kell besorolni a magyar filmalkotás, a magyar részvételű koprodukciós filmalkotás, és az egyéb magyar részvételű filmalkotás elnevezésű kategóriák valamelyikébe:
2006. évi XLV. törvény a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról 1. § (1) A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-ának 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „ 2. filmalkotás: a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) szerinti filmalkotás, ide nem értve a hírműsort, az aktuális és szolgáltató magazinműsort, a sportközvetítést, a beszélgető-műsort (talk-show), a játék- és vetélkedőműsort, és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény hatálya alá tartozó reklámfilmet.” (2) A Tv. 2. §-ának 7. pontja az alábbi d) ponttal egészül ki: „ d) egyéb filmalkotás: olyan filmalkotás, amelyben a magyar részvétel a 3. § szerinti táblázat alapján nem éri el a 15 pontot.” (3) A Tv. 2. §-ának 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „ 9. közvetlen támogatás: e törvény 1. § (3) bekezdésében meghatározott szervek által mozgóképszakmai célokra nyújtott pénzügyi juttatás.” (4) A Tv. 2. §-ának 10. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „ 10. közvetett támogatás: mozgóképszakmai célok megvalósítását szolgáló támogatás, amely után a támogató külön jogszabályokban megállapított adó- és befektetési kedvezményeket vehet igénybe, valamint az állam által kamattámogatás útján támogatott, mozgóképszakmai célokat szolgáló hitelek.” (5) A Tv. 2. §-ának 26. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „ 26. nemzeti filmvagyon: az államot a szerzői jogról szóló, hatályon kívül helyezett 1884. évi XVI. törvénycikk 3. §-a alapján megillető szerzői jogok, a szerzői jogról szóló, hatályon kívül helyezett 1921. évi LIV. törvénycikk 3. §-a és 74. §-a alapján megillető szerzői vagyoni jogok, a szerzői jogról szóló, hatályon kívül helyezett 1969. évi III. törvény 41. § (3) bekezdése alapján megillető szerzői vagyoni jogok, a szerzői jogról szóló, 1999. évi LXXVI. törvény 64. §-a alapján megillető felhasználási jogok, továbbá a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 82. §-a alapján, mint szomszédos jogi jogosultat megillető jogok összessége, valamint az érintett filmalkotások eredeti negatívjainak példányai, melyek a kincstári vagyoni körbe tartoznak.” 2. § A Tv. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „3. § (1) A játékfilmalkotásokat az alábbi táblázat alapján elért pontszámoknak megfelelően kell besorolni a magyar filmalkotás, a magyar részvételű koprodukciós filmalkotás, az egyéb magyar részvételű filmalkotás, és az egyéb filmalkotás elnevezésű kategóriák valamelyikébe:
|