Interjú Sváby Andrással
2006. január

„Érdekes a magyar televíziós piac, mert itt él a világon a harmadik leghosszabb időt tévé előtt töltő populáció. Szóval nálunk már nem is tévét néznek az emberek, hanem együtt élnek a televízióval” – mondta Sváby András a beszélgetésünk során, melyen műsorstruktúráról, hírszerkesztésről, a magyar kereskedelmi televíziózásban érvényesülő trendekről és a moziról faggattam.

– Korábban úgy tűnt, hogy a nézők különböző műsorokat preferálnak, ide-oda kapcsolgatnak a csatornák között, hogy ráakadjanak egy-egy őket érdeklő műsorra, manapság viszont mintha csatornafüggőek lennének. Aki RTL Klubot vagy TV2-t néz, az azt nézi, bármi is menjen éppen rajta. Szerinted is vége van a zappolós (kapcsolgatós) tévénézési kultúrának?

– Igen, és ez a folyamat nem csupán a televíziózásban érvényesül. Ma a brandesítés a legfontosabb dolog. Aki a gazdaságban dolgozik, pontosan tudja, hogy a márkaképzés milyen óriási jelentőségű. A fogyasztók ugyanis rászoktak a brandekre. Azokkal tudnak azonosulni. Legyen ez rágógumi, mosópor vagy televízió. Az emberek elkezdtek márkákat vásárolni, és hűségessé válnak saját brandjeikhez. Az például, hogy valaki a Mokka vagy a Reggeli, esetleg a Nap-kelte nézője, csak nagyon nehezen, sziszifuszi munkával megváltoztatható nézői szokás. Ha behozunk egy új árut, egy reggeli műsort vagy mondjuk egy vetélkedőt, akkor azt nagyon kemény marketinggel kell megtámogatni. Ez történt a Jóban rosszban esetében is. Veszélyes volt piacra lépni egy másik napi sorozattal a Barátok közt mellett. Mert az is megtörténhetett volna, hogy az emberek tudomást sem vesznek róla. Azt mondják, nincs kedvem újdonságokkal próbálkozni, megvan a napi betevőm a Barátok közttel. Ezért erőteljes és hosszú marketingkampánnyal vezettük be a műsort. Ennek hiányában szerintem az emberek észre sem vették volna, hogy ott található a kínálatban egy új sorozat.

– Azt figyeltem meg, hogy homogenizálódik a két vezető kereskedelmi csatorna kínálata. Strukturális szinten a TV2 kínálata nem tér el relevánsan az RTL Klubétól. Párba állíthatók a műsorok.

– Ezt nem így látom. Persze vannak hasonló típusú műsorok mindkét csatornán. Itt is van reggeli műsor, ott is van. De hogy ha jobban megnézed, már a reggeli műsorban is hatalmasak a különbségek. A mienk sokkal politikusabb, közéletibb, az RTL Klubéban pedig leginkább arról van szó, hogy miként kell az embernek a haját becsavarni, vagy kell-e mazsolát tenni a krémtúróba stb. Ez már markáns különbség. De beszéljünk most csak a fő műsoridőről! Ami előtte meg utána van, az csak azért van, mert muszáj akkor is televíziót csinálni. Ha a tulajdonosokon múlna, akkor kizárólag a fő műsoridőben lenne adás, mert ott lehet igazán bevételt realizálni. De hál’ istennek a műsorszolgáltatási szerződésekben nem megengedett, hogy csak a fő műsor idejében sugározzanak a csatornák. Szerintem teljesen különvált a két csatorna. Természetesen itt is van vetélkedő, ott is. De azt látom, hogy más a két csatorna arculata. Más nézőközönséget próbálunk megcélozni mi, mint az RTL Klub. Mi inkább az értelemre és az érzelemre apellálunk. Fontos nekünk a női célcsoport, ezért adjuk a Született feleségeket. Az RTL Klubon a Lost – Eltűntek megy. Mindkét sorozat kiváló a maga nemében, nagyon nagy költségvetéssel készültek, de jelzik a két csatorna közötti különbséget. Lehet, hogy a különbségek még nem meggyőzőek, de az a célunk, hogy jól különválaszthatóak legyünk egymástól. Az RTL Klub ráállt egy reality-özönre – és ezt most bárminemű minősítés nélkül mondom, nem is lenne elegáns részemről a konkurencia bírálata. A mi kínálatunk szofisztikáltabb. Egy Győzike típusú műsor még általunk is vállalható lenne, mert abban vannak szórakoztató elemek, de a Bajkeverők–Ötökör irányába biztos, hogy nem fogunk elmenni. A mi vezérműsorunk a Megasztár. Erre vagyok személy szerint én is meg minden interaktívos kollégám a legbüszkébb. A Megasztár fantasztikus imázs, nagyon jól erősíti a TV2 brandjét, és öröm ilyen műsort készíteni.

– Ebben is vannak valóságos elemek, mert valóságos emberek szerepelnek benne, a valódi hangjukkal, ugyanakkor romantikus képzelődésnek is teret ad a műsor, vagyis némiképp meseszerű, mert a csúcsra való feljutást ígéri a résztvevőknek.

– De a lényeg, hogy nem csupán ígéri, hanem be is váltja. És még ennél is fontosabb a műsorral kapcsolatban a tehetségképzés. A mostani szériától el vagyok ájulva. Tartottam attól, hogy mi lesz egy harmadik nekirugaszkodásból, de most már azt mondom, lesz negyedik, ötödik is, mert egy olyan országban, ahol ilyen hangok „kallódnak”, hosszú távon is van létjogosultsága egy ilyen tehetségkutató műsornak.

– Azt szokták mondani, hogy minden csatorna kínálatának fontos része a film. És most elsősorban játékfilmekről beszélek, nem sorozatokról. Mégis azt láthatjuk, hogy mindkét csatornán csak a műsoridő csekély hányadát teszik ki játékfilmek.

– Nézd, az én cégem, az Interaktív egy műsorgyártó cég. A filmeket a TV2 filmosztálya vásárolja. Természetesen csomagokban, melyek között különböző kategóriákba sorolható filmek vannak. Azt tapasztalom, hogy a mozifilm-tévésorozat szembeállítás nem állja meg úgy a helyét, mint korábban. A mai tévésorozatokat már hihetetlenül igényesen készítik el. Egy sereg olyan sorozatot ismerhetünk meg mi is itt Magyarországon, amely profi filmtechnikával készül, tökéletes forgatókönyv alapján. Gondolj csak A helyszínelőkre, a 24-re, vagy a konkurencián futó Lost – Eltűntekre! Ma már egy sereg olyan tévéfilm készül, amelyre ugyanannyi pénzt áldoznak, mint a mozifilmekre. Ma már nem lehet a tévésorozatokat bugyutaságukra vagy igénytelenségükre hivatkozva szembeállítani a mozifilmekkel. Nem azt jelentik, amit öt évvel ezelőtt.

– Igen, vicces lenne összehasonlítani a Betty, a csúnya lányt a NCSI – Tengerészeti helyszínelőkkel!

– A németek megvásárolták a Betty forgatókönyvét, és nagyon sok pénzből és nagyon jó színészekkel újraforgatták a sorozatot. Kiváló film született belőle, öröm nézni. Nyoma sincs benne az old style vágásnak és színészi játéknak. Meg is vásárolta a TV2. Ez egy nagy költségvetésű szupersorozat.

– Akkor beszéljünk a hírműsorokról! Általános még mindig az a vélekedés, miszerint a tévénézők elsősorban objektív információkra vágynak. Azt gondolom, hogy ez nem igaz. Az emberek szeretnek valamilyen konstrukcióban információkat kapni. Ha csupán objektív tényeket kapnának, akkor egyszerűen nem tudnák befogadni sem, nemhogy feldolgozni azokat. Mi a véleményed az objektív hírközlésről?

– Vannak a mi szakmánkban olyan kategóriák, melyek elvben világosak, de a gyakorlatban nehezen megfoghatóak. Ilyen például a közszolgálatiság vagy az objektivitás. Azok emlegetik az objektivitást, akik közelről nem láttak még szerkesztőséget. Hogy lehet valami objektív, amit emberek szerkesztenek? Ha a legobjektívebben nyúlok hozzá a hírekhez, akkor is lesz nekik egy sorrendjük. Ha száraz MTI-híreket tennék egymás után, ami nyilván dögunalmas és olvashatatlan lenne, noha szerkesztetlensége okán ugyanakkor egyszersmind objektív is, még akkor is jöhetne valaki, aki azt mondja, de öreg, miért ebbe a sorrendbe állítottad a híreket. Kikezdhetné a hírközlés objektivitását csupán az egymásutániságuk alapján is. Miért fideszes hír van elől, és a szocis csak utána, vagy fordítva? Miért egy baleseti beszámolóval kezdődik az összeállítás, ami ugye jellemzően bulvárhír? Lehet, hogy még évek múlva is lehet majd akár még az én számból is hallani ezt a szót, hogy objektivitás, de úgy istenigazából sosem fogom komolyan gondolni. Mert nem látom mögötte a tartalmat. Úgy fogalmaznék, hogy vannak hírműsorok, melyek törekszenek arra, hogy ne lehessen beléjük kötni. Ne lehessen cetlit ragasztani rájuk, hogy na, te ilyenes vagy, te olyanos, de támadási felület mindig lesz.

– Bizonyos világnézetű embereknek mintha azért lennének kedvenc műsoraik, mert ott úgy tálalják az eseményeket, ahogy az nekik kedves. Ezek a műsorok segítenek a világlátásuk, gondolkodásmódjuk megerősítésében. És ez a leglényegesebb szempont.

– Igen, ugyanazt a hírt bámulatosan tudja a maga javára fordítani a nem burkoltan, hanem vállaltan bal- vagy jobboldali sajtó. Az egyik újság örömmel jelenti be például, hogy nyugdíjemelés várható január elsejétől, a másik pedig azon fanyalog, hogy csak tizenhárom százalékot emelt a kormány. Ez szakmai oldalról nézve már-már ironikus jelenség. A tényszerűséget akkor lehet a leginkább megközelíteni, ha a tények mellé különböző véleményeket állítunk. De még így sem lehet jól kijönni a dologból. Közel tizenöt éve dolgozom újságíróként, és azt vettem észre, hogy még a leginkább objektivitásra törekvő kollégáimra, barátaimra is rásütnek valamilyen bélyeget. Ebben az országban mindenkinek van egy jelzője, hogy jobbos, balos vagy ilyenes, olyanos. Ezt nem lehet megúszni. A kereskedelmi televíziók elképesztően kínosan törekszenek arra, hogy egy hír kapcsán mindkét oldal véleményét bemutassák, mégis van rajtuk egy-egy jelző, hogy melyik oldalhoz állnak közelebb. Pedig ez tettenérhetetlen, és ráadásul nem is igaz.

– A kereskedelmi tévék infotainment műsorait sokszor kritizálják azért, mert bulváreseményeknek mondott híreket vesznek előre. Például egy helyi balesetet, mert oda ki lehet vonulni, hatásos képeket lehet készíteni. Vagyis felértékelődnek a lokális események, mert azokat élményszerűen lehet bemutatni.

– Nem ezért! Amúgy teljesen úgy van maga a folyamat, ahogy mondod, de nem teljesen azért, amit mondasz. Én visszafelé mennék a válaszomban, mert nekem a nézők igényét kell alapul vennem. Az a kérdés, hogy mit látok a nézettségi adatokból, mi érdekli az embereket elsősorban. Percenként kapjuk a nézettségi adatokat, lebontva az összes korcsoportra. És ezeket még tovább is lehet szofisztikálni, mondjuk a végzettség szerint stb. stb. Mi ezeket az adatokat folyton elemezzük a legapróbb részletességig. És a műsorainkat annak megfelelően alakítjuk, hogy mit igényel a néző. Mi egy üzleti vállalkozás vagyunk. Nálunk a nézettség nem presztízs-, hanem egzisztenciális kérdés. Ha nálunk nem nézett egy hírműsor, akkor ki kell deríteni, mi az oka. Ha arra jövünk rá, hogy a külpolitikai hírek nem érdeklik az embereket, akkor bizony a külpolitikai híreket redukáljuk. És amit te is mondtál, az valóban tendencia. A helyi hírek jobban foglalkoztatják az embereket. De gondolj bele, mi érdekel igazából mindenkit! Három dolog. Az egyik, hogy biztonságban van-e ő saját maga, a másik, hogy biztonságban van-e a családja, a harmadik, hogy biztonságban van-e a szűkebb környezete, amelyben él. Minden ez után következik. Aszerint súlyozzuk a híreket, hogy mi érdekli az embereket. Mi az, amiről beszélnek. Minden kollégámnak van a tarsolyában egy saját definíciója a hír fogalmára vonatkozóan. Én azt szoktam mondani, hogy a hír az, amiről az emberek beszélnek vagy beszélni fognak, esetleg beszélniük kellene. Ez a szerkesztési alapelve mindhárom TV2-es hírműsornak (Tények, Aktív, Napló), noha a típusuk teljesen különböző (az első egy komoly news, a másik egy magazin, a harmadik pedig heti magazin). Ha tudjuk, hogy valami a közbeszéd tárgya, akkor arról fogunk műsort készíteni, vagy ha rálelünk valami olyan témára, amelyről azt feltételezzük, hogy na, erről beszélni fognak az emberek, akkor az lesz a vezető témánk.

– Ugyanakkor hiányolom a műsoraidból a társadalmi visszásságok szociografikus bemutatását. Például hallani, hogy a kormány különféle kedvezményekkel támogatja azokat a cégeket, melyek regisztrált munkanélkülieket alkalmaznak. De a valóságban a bürokrácia ez elé egy sereg akadályt gördít. Lehet, hogy a szándék jó, de mire a különféle hivatalokon át „eljut” a dolog az érintettekig, kiderül, hogy a valóságban nem érvényesül a kormányzati akarat. Nos, jó néhány ilyesfajta eset elmesélhető lenne, de ezek kevés teret kapnak még a magazinműsoraitokban is.

– Megmondom, miért. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a nézettség számunkra egzisztenciális kérdés. Vagyis a munkahelyünkkel játszunk, amikor kísérletezünk, hogy bizonyos dolog vajon érdekli-e az embereket vagy sem. A kereskedelmi televíziózás megindulása utáni első három-három és fél évben az emberek hihetetlenül nyitottak és fogékonyak voltak a szociotémákra. Manapság viszont, nem tudod elképzelni, milyen elutasítással találkozunk a nézők részéről, ha szociografikus témát iktatunk a műsorunkba. A Naplónak volt egy korszaka, amikor a szocióból élt. Ma, ha bármiféle szocio megjelenik a műsorban, máris látjuk a nézettségi adatokból az elutasítást. Változik, hogy az emberek milyen problémával tudnak azonosulni. Ennek megfelelően válogatnak a műsortípusok közül. Volt a kereskedelmi televíziózásnak egy olyan korszaka, amikor nyitottak voltak az emberek a latin-amerikai szappanoperákra. Miről szólnak az ilyen sorozatok? A világ legegyszerűbb népmeséi: van egy csúnya lány, aki megszépül, egy vak lány, aki visszanyeri a látását, és persze ott legyeskedik körülöttük egy gazdag pasi, aki szemet vet rájuk stb. A történetek íve előre kiszámítható, az emberek mégis akartak ilyesfajta szépséget látni. Ezt követte az a korszak, amelyben a nézőket a reality nyűgözte le. Iszonyú gyorsan elutasították a meséket, az antirealitást. Ennek a nagy reality-boomnak – amikor az embereket csak az érdekelte, hogy Pongo és Zsanett mit csinálnak a fürdőszobában – egyszer csak vége szakadt, és éppen 2001. szeptember 11-én. A realityk realityje volt, amikor élőben végignézhették az emberek, hogy két utasszállító gép becsapódik a World Trade Centerbe, és mindent, ami utána következett. Innentől kezdve a nézők azt mondták, elég a valóságból, megint valami szépet akarunk látni. Abban az időben, a Napló nézettségét figyelve, ez a változás markánsan megmutatkozott. Először nagyon érdekelte a nézőket, mi is történt a tornyoknál, aztán hirtelen elfordultak a valóságtól, és a mesés dolgokat kívánták meg, olyasmiket, amin szórakozni, nevetni tudnak, amelyek révén elfelejtik ezeket a borzalmakat. Ma megint megfigyelhető a valóság felértékelődése. A lényeg, hogy folyamatosan változnak a nézői igények, és ezt kicsit éreznie kell a műsorkészítőnek.

– Milyen a viszonyod a mozihoz? Szeretsz moziba járni?

– Imádok. A napi pörgés miatt rákényszerülök, hogy bizonyos filmeket tévében vagy DVD-n nézzek meg, de igazából vétek egy látványos filmet tévéképernyőn figyelni. Biztos van olyan házimozirendszer, amely megközelítően vissza tudja adni azt az élményt az embernek, mint egy mozi, de ahhoz kell egy hatalmas szoba, vetítővászon, egy jó minőségű projektor, és milliós nagyságrendű hangfalszett. Ehhez építkezni kellene, szóval nem hiszem, hogy ez komoly alternatívája lenne a mozinak. De még ha lenne is otthon egy ilyen házimozitermem, akkor is járnék moziba. Sok minden tartozik a moziba járáshoz. Nekem még a popcorn is. Például ki nem állhatom a kólát. Otthon a hűtőnkben nem is tartunk ilyesmit. De ha moziba megyek, akkor garantáltan kólát iszom vödörből, és pattogatott kukoricát eszem hozzá, mert a moziérzéshez még ezek a hülyeségek is hozzátartoznak. Persze az üzemeltetőknek jó üzlet, hogy az ember veszi ezeket a szuperegészségtelen italokat és ételeket, de ott és akkor nem gondolok erre. Például én moziban még soha nem aludtam el. Tévé előtt már előfordult, hogy a legjobb filmen is elszundítottam, de moziban még egy gyengébb filmen sem alszom el. A mozi valahogy fenn tudja tartani az érdeklődésemet, még ha dögfáradtan megyek be, akkor sem tudok elaludni.

– Melyik film nyújtott meghatározó élményt számodra?

– A magyar filmek közül a Kontroll. És nem is a nagy hullámmal láttam. Sőt, őszintén szólva, kicsit ódzkodtam tőle, mert túl sokan dicsérték. De amikor kijöttem a moziból, boldog voltam, hogy végre láttam egy jó magyar filmet. A Kontroll számomra azt bizonyítja, hogy ha minden jó egy filmben (az ötlet, a rendező, a színészek), akkor relatíve kevés pénzből is lehet baromi jóra csinálni. Ma, amikor eszméletlen pénzeket költenek 3 D-technikára, hangra, amikor megtapasztalhatjuk, hogy a mozi milyen elképesztően komplex iparággá vált, jön egy ilyen film, amely nagyrészt föld alatt játszódik, és teljesen le tud kötni. Nézd meg, még nem is vetítik a King Kongot, de a playstation játékboltokban kint vannak a King Kong-játékok, gameboyozni lehet a King Kong-verziókkal, kapható King Kong a szórakoztató piac teljes spektrumában. Nos, egy ilyen környezetben sikert elérni egy visszafogott, okos filmmel igen nehéz. A kedvenc külföldi filmem, amely meghatározó a számomra, a Forrest Gump. Ez a film szerintem még tíz év múlva is el fog szórakoztatni. Tökéletesnek tartom.