Estók Éva
Reklámfilmek a neten

Menekülés az internetbe

Sokáig fontoskodtam irodában, sok nő között, akiknek legnagyobb erotikus élménye a szaknyelven „lefűzhető genotherm A/4”-nek hívott munkaeszköz leegyszerűsített megnevezése volt, és percenként hangoztak el a „Kérem a bugyidat! Adjál már egy bugyit! Becsomagolom a bugyimba, jó lesz?” mondatok. Persze, volt másféle poénkodás is az irodában. Finom, udvarias, szigorúan a munkához kapcsolódó élcelődés, szürke öltönyben, nyakkendővel, vagy szürke kosztümben és fehér blúzban. Amint arról az egyik főnököm felvilágosított: a munkahelyii vicc a vállalati kultúrához kötődik, és némely szakkifejezésnek van egy másik, általában szexista értelme. Például a változáskezelés (change management) középkorú hölgyek gondjainak ellátását is jelentheti. Na elég! Hogyan lehet ebből a tökéletesen professzionális sablonból kitörni? Internet. Mert az aztán átalakítja a teret, az időt, a tudást, a kutatást, sőt a reklámozás, a szivatás. És a boldogság fogalmát sem hagyja érintetlenül.

A tudás már nem abban rejlik, hogy évszámokat, definíciókat magolunk és ismerünk fel a képernyőn (információk, adatok), hanem az, hogy egyrészt megtaláljuk az információkat, másrészt súlyozzuk azok jelentőségét, mégpedig szövegösszefüggés alapján - ezek az úgynevezett metainformációk. Már nem lehet csupán a régi cetlikbe meg a könyvtárpolcok felirataiba kapaszkodni, egy sor adathordozási, -tárolási és áttöltési fogalmat kell elsajátítania az embernek. Az internet is folyton változik. A növekvő bizonytalanság miatt ezért keresési heurisztikákat kell kialakítani, azaz, folytonos ellenőrzési ciklusokat kell beépíteni a keresésbe, amely az új adatot összeveti a többi, hitelesnek tartott adattal, ami csak ez után épülhet be a már meglevők közé. Emellett azt is figyelni kell, mennyire változik az adott honlapok színvonala (nem mindegy, hogy naponta vagy havonta frissítik), meg azt is, hogy egyáltalán létezik-e az adott honlap, mondjuk, néhány hónappal később. No, meg, persze a rátalálási sebesség se kutya, hiszen például egy magyar nyelvű online híroldalon nem mindegy, hogy valaki délután ötkor vagy másnap reggel bukkan egy angol nyelvű hírre (mert ugye a konkurens magyar híroldalak megelőzhetik). Szóval, alaposan meg kell fontolni, mit hisz el az ember. Mert az átverési technikák is átalakultak. Ahogy egy egyetemi tanár ismerősöm fogalmazott: „az ígérvények piacát éljük”. Iszonyú nehéz első ránézésre eldönteni, hogy egy vállalat a kínált online szolgáltatást tényleg elvégzi-e, vagy a pénzátutalást követően lelép (nem elérhető a honlap, az e-mail, a telefon, a fax). Hogyan érvényesítjük vevői jogainkat egy távoli szigetvilágban bejegyzett céggel szemben?

Sok gondot jelent az eredetiség kérdése is (a sokat idézgetett szerzői jogok kapcsán). A modern technológiai rendszerek révén gyakorlatilag bármiről (képről, dokumentumról, fotóról, filmről, zenéről) végtelen számú, az eredetihez a megtévesztésig hasonló másolat készíthető elfogadhatóan rövid idő alatt. Az internet ennek szabad (ellenőrizetlen) tárolására, terjesztésére is használható. Ezért számít rendkívül keveset, hogy pontosan ki csinálja, vagy hogy milyen körben férnek hozzá az emberek. No, persze, ez nem a szigorú jogkövetés területe. Az ok, amiért az otthon barkácsolt vagy a filmforgalmazók, lemezcégek orra előtt lenyúlt filmek, reklámok, poénok, zenék, videók felkerülnek a netre, rendkívül sokrétű. Van önző, magamutogató, aztán pénzhajhászó, meg sznob, vagy éppen erősen szociális érzékenységű stb. netező. A cél mindig a szórakoztatás, a saját világkép terjesztése. Nekem ez tetszik, nekem ilyenem van, megosztom veled, hiszen egy nyelvet beszélünk. Ha továbbküldöm, akkor talán jobban fogsz szeretni, mert hiszen gondolok rád egy jó vicc erejéig, vagy jobban fogsz tisztelni, hiszen nekem ilyenem is van, vagy pedig jobban fogsz irigyelni, hiszen ezt én náladnál hamarabb szereztem meg. Úgy érzem, a világ lakosságának az a bizonyos netező 6-10 százaléka (illetve ezen belül az angolul kommunikálók) valamiféle közös kultúra, mármint a nyelv megértéséhez szükséges kultúra és közösség kialakításában vesz részt. Mert az angol nyelvvel együtt óhatatlanul terjed a multinacionális vállalatok légkörében végzett munka megtapasztalása, a legalapvetőbb programok és hibáinak ismerete, a gazdagság-szegénység fogalma, kialakul egyfajta „sablon-szexualitás” (a macsó férfi és a dögös nő, megfelelő paraméterekkel), a szabadság mint vágyott valami, a segítségnyújtás mint alapvető emberi kötelesség, és sorolhatnám még, micsoda. Persze, ennek a nyelvnek és közösségnek számtalan szubkultúrája, alegysége van, de szerintem az internet-protokoll ilyen kulturális szinten is értelmezhető.

Online poénok

Nekem az első internet-poén emailben érkezett. Emlékeztetett az internet virtuális mivoltára. Két képregényfigura elválasztott képe, néhány sor felirattal. Egy lecsúszott, kopaszodó, kövér férfi és egy kiélt, elhízott, öregecske nő ül a számítógépénél, mindkettő a másiktól érkezett üzenetet olvassa: „Jóképű, kisportolt, gazdag srác vagyok, társat keresek”, illetve „Fiatal, szexi manöken-bombázó vagyok, pasast keresek.” A kapcsolatteremtés létrejött. A következő kérdés: „És milyen jegyben születtél?” Tipikus internetes poén a hajótörötteket egy kis szigeten ábrázoló kép is, körülöttük egy csomó palackpostával, alattuk a felirat: felkerülhettünk valami nyavalyás levelezőlistára! Épp most kaptam egy csomagolt reklámfilmet, valami alsónemű-márkát hirdetett. Vonzó fiatal srác érkezik a vámosnők féme érzékelő kapujához, és valahányszor át akar menni, megszólal a kis bip-bip. Veszi le a cuccait, tünedeznek elő az izmok, a vámosnők legeltetik a szemüket, lekerül a zokni is, a végén már csak az alsónadrág marad. Akkor már nincsen bip-bip, mehet isten hírével. Majd felbukkan egy vonzó fiatal lány is, erre a két vámosnő egymásra kacsint, s egyikőjük kezében ott pislog a távirányítós bip-bip-kapcsoló. És jöttek sorra a különféle képek, hangeffektes videók, powerpoint előadások, tömörített képsorozatok különféle alkalomra és alkalom nélkül. Persze volt köztük jónéhány szexközpontú kép is, mindenféle lehetetlen mérettel, amit a természet (meg néhány ügyes szoftver) csak kitalakíthatott. Meg a fizikai teljesítmény határait érzékeltető képek, videók. No meg az abszurd helyzetek. Meztelen nő a focipályán, egyszerre több ezer szál cigiből szippantó „erősdohányos”. Kedvencem a szörfös utolsó pillanata, illetve erre két variáció; az egyiken a hullámlovas előtt jól látható a Niagara-vízesés, a másikon, amely a tenger hullámait montírozták közvetlenül a deszka mögött egy klasszikus cápauszony vehető ki. Ssssz! Voltak alkalmi poénok, húsvéthoz, karácsonyhoz, Halloweenre és Valentin-napra. (Egy gusztustalan képsorozat - valami miatt valahogy - megragadt a fejemben: Élő húsvéti tojásokat ábrázolt, férfiakkal és díszítéssel.) A szigeten ragadt hajótörött sztorija is szép nagy mese volt, három palackból választhatott: a családomat akarom, az otthonomat akarom, a karácsonyomat akarom, s a jó tündér-felhasználó egy egérkattintásra odavarázsolta neki a családját, a tévéjét fotellel, valamint a karácsonyfáját, ajándékokkal, Merry Christmas-felirattal. Persze karácsonykor mindenki olyan érzékeny mindenféle dologra. Néha jó nézni mások tehetetlenségét, lám, lám, nemcsak én vagyok ilyen kutyaszorítóban, akkor talán nekem is könnyebb elviselnem az életet.

Máskor meg - szintén poénra éhesen - én kapom a pofonokat. Jól megszivattak már különféle álintelligencia-tesztekkel, a hűtőszekrénybe rakott hülye zsiráffal meg elefánttal, meg a krokodilusokkal, meg volt osztályfénykép-adatbázis is, ahol gondosan begépeltem érettségi adataimat, mire - keresőprogramok hosszú futása után - két csimpánzkép röhögött vissza rám. Még mindig jobb virtuálisan becsapva lenni, mint a valóságban. Hideg futkároz a hátamon arra a gondolatra, hogy amint például a kocsimhoz igyekszem egy parkolóban, meglátok egy húszezer forintost valamelyik autó kereke alatt, és kényszeredett „szabadítási akciómat” az első pillanattól az utolsóig felveszi filmre valami kandikamerás akciócsoport. Ott helyben, a tíz perces inzultus és az ezt követő lesajnáló álmagyarázkodás az egész napomat elrontja. Sőt, gátlásokat ébreszt bennem. Vajon nem ugrik-e elő a következő sarkon egy kamera? Most például hányan néznek? Tényleg ennyire nevetséges vagyok? A filmet „csak” az interneten terjesztik. Hány netező ismerőseim röhög már rajtam? Majd nem netező ismerőseim is valahogy hálóközelbe kerülnek. Van, aki e-mailt küld „ezt nézd meg!” címmel. Van, aki telefonon hív fel. Van, aki a déli spagettizéskor dobja be a témát. Sajnálkoznak, együttéreznek, majd röhögnek. De nevettem én is nagyokat mások pechjén is. Vannak egészen „természetesek” is. Hát nem látta előre? Pedig annyira nyilvánvaló! Röhögtem a fickón, aki billogot süt egy lóra, de az mellen rúgja. A csimpánzon, aki ül a faágon, eszi a banánt, majd hirtelen elveszti egyensúlyát és lezakózik. A hülye birkacsapaton, akik átfutnak az akadálypályán, de az egyikük nem ugorja át a gátat, hanem fejjel belerohan. Meg érezhető a megkomponált szivatás is. Mindenki tudja, hogy mi lesz, csak a szerencsétlen áldozat nem. Derültem az autómosó önkéntesen a piros lámpánál, akit az autóból slagoznak le húsz liter vízzel, majd kap egy szappanos-nagyszivacsos törlést a stop tíz másodperce alatt. Visszavágás az egész csapatnak a sok kéretlen szélvédőmosásért! S voltak politikailag inkorrekt gúnyok is, például Irak kapcsán az amerikai hadsereg így meg úgy, meg égi látványossággal egybekötött bombázás Koszovóban, meg a Ku-Kux-Klán tagja tapsol egy afro szépségkirálynővé avatásán. És kaptam jópár Istennel viccelődő képszöveget is.

Online reklámfilmek

Na, de a reklámfilmek sem maradnak el a poénok mögött, viccesek, finom vagy vaskos humorral, izgalmasak a végén nagy csattanóval. Jellemzően a csattanó teszi őket emlékezetessé, az árukat szolgáltatásokat pedig izgalmassá. Alapvetően poénokkal operálnak: táncoló robotemberré átalakuló autó, kocsira ragasztott lottó, jó zenével sörreklám házibuliban és rockkoncerten. A lényeg, hogy ott van, hogy hat. Nyelvtanároktól hallottam, hogy hatszor vagy tizennégyszer kell találkozni egy szóval ahhoz, hogy az ember megjegyezze. Nos lehet, hogy ez reklám esetében több, de az tuti, hogy a reklámok esetében már magas az ingerküszöbön! Általában azonban valami oltári poén leledzik bennük, ezért kapom az ismerőseimtől, a fent említett okok valamelyikén. A reklámkészítők is kénytelenek számolni az internetes viccforgalommal, ha labdába akarnak rúgni az online pályán.

Egy reklámos honlap szerint nemcsak a kedves motivációk ismertek, mint például a hírességek által reklámozott termékek, vagy az „anya majd megveszi” típusú finomságok, hanem félelemre is alapoznak a reklámok. Sokakat bírt már vásárlásra a szegénységtől, betegségtől, társadalmi presztízs elvesztésétől való félelem, a katasztrófa-helyzetek vagy kisebb károk elkerülésének a reménye. Vigyázat! Érdemes a ténylegesen szorongáscsökkentő cuccokat beszerezni, nehogy további frusztrációt okozzon egy-egy alapos bevásárlási klikkelés. Az újfajta tér-idő kontinuum egyébként a pénzt is alaposan megváltoztatja. Fizikailag összemegy. Nagyságrendileg megnő. És határozottan virtualizálódik. Míg a westernfilmekben zacskó aranyért ölnek-halnak, a 60-as években a bankrablásokat zsákos kiszerelésű zöldhasúkért követik el, a 70-es évek maffiafilmjeiben már aktatáskányi bankókban mérik az életeket, napjainkra pedig a főhekkerek néhány másodpercnyi klikkeléssel és billentyűzéssel utalnak át számláikra dollármilliárdokat.

Az átverés ellen, természetesen a vállalatok is védekeznek. A kezdetben csupán hirdetésre, nyitvatartási információk közlésére alkalmazott vállalati weboldalak napjainkra bonyolult szolgáltató- és hírportállá fejlődtek, ahol a vállalat összes terméke/szolgáltatása részletesen megismerhető és megrendelhető, illetve reklamálható. A vállalat jelentősebb egységei közvetlenül elérhetőek, a nyilvánosságra hozott fejlesztési, terjeszkedési tervei, valamint a nyereségességét érintő bármely hír elolvasható, kinyomtatható és e-mailben elküldhető, valamint vállalati reklámfilmek, logók stb. tölthetők le saját célra, pl. háttérképhez. Ja, és még adott honlapon alkalmazott adatvédelmi elvek is fel vannak tüntetve. Emögött, természetesen, integrált kiszolgálói rendszerek találhatók, hatalmas adatbázisokra, adattárházakra és automatizált folyamatokra építve. (Egy banki kimutatáson olvastam a minap: mivel az adott számla automatikusan, emberi beavatkozás nélkül készült, ezért pecsét és aláírás nélkül is hiteles - igyvándorol át a bizalom az emberről a gépre.) Nehogy azt gondolja a tisztelt ügyfél, hogy bármi gikszer történhet esetleg a bankszámlája vagy átutalása körül!

A fejlődéssel lépést tartott az online reklámpiac. Integrált marketing kommunikációt fog össze minden átgondolt weboldal, meglehetősen alacsony áron, továbbá határtalan a lehetőség mindenféle innovatív, szemet gyönyörködtető és megragadó, egyéni hirdetési formák, színek stb. fejlesztésére. Ide tartozik az összes pop up (beugró, beúszó) ablak, a bannerek (téglalap alakú hirdetések, melyek általában a hirdető weboldalára navigálnak) - ha nem vigyáz az ember, rákattint, és úgy eltéved, ahogy kell, vagy éppenséggel lefagy a gépe, vagy hirtelen vásárlásba bonyolódik; a spam-ek (nemkívánatos email üzenetek) - ja igen, az összes feladó „régi haverként” akar bemutatkozni, és egyből Re: (azaz válasz) címszóval küldi üzenetét. Kapom a spam-eket. Eleinte csak bosszantott, hogy új üzenet jött, és reménykedtem, valami meló vagy régi barát írt. Na persze, szeretettel: micsodanövelés olcsón, erotikus társaság ajánlja magát, online ecseri diploma két hét alatt, meg mindenféle dolgokat hirdetnek, szoftvereket, zenéket, stb. Majd külön könyvtárat alakítottam nekik a postafiókomban, úgyhogy egyből oda mennek. Egy-két fontos munkaügyi üzenet is. Na sebaj, majd nem törlöm le őket megnézést nélkül. Hoppá, itt van két érdekes dolog! Az egyik hátborzongatóan könnyed. Kedves Ügyfél, így a szöveg, teljesen törvényes és bizalmas rendszerben juttatunk el Önnek olyan gyógyszereket (vagy kábítószert, az angolban a drug mindkettőt jelenti), amilyet csak akar, illetve amit más patikák nem tartanak. Kösz. Erről ennyit. A másik meg üzletfejlesztést ajánl. Gondolja csak meg, kedves vállalkozó, hogy üzenetét - és most jönnek a statisztikák, szigorúan milliókban - Amerikában 175, Európában pedig 156 millióan olvashatják. Oroszországban további 38, Indiában pedig 12 millió ember foghatja hirdetésemet. Ezek létező címek, nem kerülök spamterjesztési vád alá, a véletlenül mégsem létező címek után ingyen tovább nyomoznak, szóval biztonságos és teljes körű a szórás, mindez - megyek a weboldalra - igen, itt van minden, szóval mindez 100-500 dollárért. Plusz marketing szoftverek, mintaszöveg, mindenféle nyelveken, további 250 dollár. Ha hihető az eladó szövege és megbízom benne, akkor ki kell fizetnem előre azt a néhányszáz dollárt terjesztői célokra, közben megadom a bankkártya-számomat, meg minimum a PIN-kódomat, néhány további azonosítómat. Ha egy ügyesebb hekker rácsap, másnapra lenullázza az egészet, na meg az is kérdéses, hogy az email üzenetem tényleg eljut-e ahhoz a több milliónyi netezőhöz. A biztonság kedvéért ugyanez az ajánlat, más névről, más címről két héten belül újra beköszönt hozzám. Na, és itt jön be a sok-sok lassú letöltésért és kilobájt-hegyek felemésztéséért okolható poénos online képek, videók, zenés-táncos bemutatók értelme. Felhívják a figyelmet a megvezetésre. Eléggé sok helyen, ahol csak videokamera létezik, röhögés alanya lehet az illető. Vagy pedig, ha kéretlen e-mailre sok-sok adat (pl. bankszámlaszám, titkos kód) közlésével válaszol. Ezt igazából a sok kis vicces „bevezető” után kezdjük megérezni.

Én, a király

Szóval dolgozom éjjel-nappal. Keresem a munkám szempontjából érdekes híreket, a kutatásom kapcsán fontos honlapokat, tanulmányokat, adatokat gyűjtök különféle felmérésekhez. Közben teljesen új dolgokat teszek: kiürítem a kéretlen e-mailek mappáját, kalandozok néhány reklámoldalon, ha nem lőttem le az ablakokat időben, időt és fáradságot nem kímélve küldöm tovább a beérkező online vicceket, és bizony-bizony elböngészgetek egy viccek, poénok gazdag tárházát nyujtó weboldalon. Közben átalakul az időszemléletem is. Egy Internet-kutató tudós írja, szakaszos időmegszakítások, időimpulzusok érik a rendszert, így az szabad is, meg nem is. Sajátos rendszerességben érkeznek az e-mailek, összeköttetésben kell maradnom valamilyen honlappal vagy a nettel (mondjuk, ha nem érek hozzá az egérhez, húsz perc múlva kidob). Másképp telik az idő is, a játékok vagy pályák hosszára vagy egy jó csevegés időtartamára vagyok beállítva, hiába pislog a jobb alsó sarokban az óra. Uralom az időt és uralom a teret. Könyvtárakat hozok létre, letöltök anyagokat, amelyek csak az enyémek. Egy futurológus egyszer azt nyilatkozta, ha az ember a virtuális valóságban úgy él, mint egy király (azaz minden az akarata szerint történik), akkor mindegy, hogy valójában milyen körülmények között él. Ebben azért van valami.