Kerekes Anna A televíziós híradó etikai kritériumai a kereskedelmi és közszolgálati adókra egyaránt érvényesek, mert bármelyik csatornán is sugározzák őket, alapvetően közszolgálati szerepet töltenek be. Pártatlanul, tárgyilagosan, pontosan és kiegyensúlyozottan kell tájékoztatniuk a nézőket a közérdekű eseményekről. A híradóban a tényekre kell helyezni a hangsúlyt, a következtetéseknek, véleménynek, a nézőket bizonyos irányba befolyásoló megnyilvánulásoknak, hatásoknak nem szabad helyet kapniuk. Mindez a valóságban másképp néz ki. Ráadásul a kereskedelmi adók megjelenésével a szórakoztatás is fontos szemponttá vált. Az infotainment korában a közszolgálati adók többsége is igyekszik egyre színesebbé, érdekesebbé tenni a száraz híreket. A nap fő híradója a többnyire húszperces esti hírösszefoglaló, amely az általam vizsgált hat csatornán, az mtv-n, az RTL Klubon, a TV2-n, a hírTV-n, a Magyar ATV-n és a Dunán este hat és nyolc óra között látható. A hírolvasók A nő-férfi bemondópárost sok csatorna alkalmazza, de ennek célja általában csupán a hírműsor színesítése. Míg a férfi hírolvasók legfontosabb tulajdonsága, hogy komoly, hiteles, értelmes embernek tűnjenek, addig a nőknél a csinos külső az első. Persze, ezt sem lehet a végletekig fokozni. Az RTL Klub híradója néhány hónappal ezelőtt Erős Antónia külsejének túlságosan "trendivé" alakítása miatt már komolytalan jelleget öltött. A lilás-vörösesre melírozott haj túl sok volt egy hírműsorba. Ezt vélhetően a műsorkészítők is belátták, mert a bemondónő hajszíne mostanában sokkal visszafogottabb. Előadásmód tekintetében az mtv-től az RTL Klub különbözik leginkább. Annak ellenére, hogy a riportok, a hírek kiválasztása az adó bulvárjellegét erősítik, a két hírolvasó személytelenül, nagyon komolyan adja elő a híreket. Erős Antóniát a kamera általában teljesen szemből mutatja, hírolvasás közben mereven a szemünkbe néz, kevés szünetet tart, hanghordozása határozottan eltér az élőbeszédtől, ezekkel is erősítve a pártatlan és végletekig precíz bemondó hatását. Hírolvasási stílusában az egyetlen bulvárelem a szenzációs hírek bizonyos szavainak erőteljes hangsúlyozása, illetve rövid hatásszünetei egyes riportokban. A TV2 híradója az RTL Klubéhoz áll közel, bár itt az előadásmód nem olyan megrendíthetetlenül komoly. Bárdos András személyes hangon vezeti a híradót jól alkalmazkodva a kereskedelmi csatornák szenzációra fogékonyabb nézőinek igényeihez, de azért igyekszik komolyan, precízen fogalmazni. Ezt a törekvését jól példázzák az olyan mondatok, mint: "A balástyai rémnek nevezett Szabó Zoltán", "Az Iván nevű hurrikán". Ugyanez az RTL Klubon "balástyai rém" és "Iván". Bárdos előadásmódjával, mimikájával azt az érzetet kelti a nézőben, hogy egy teljességgel pártatlan, a hírszerkesztés írott és íratlan szabályait maximálisan betartó híradót néz, amelyből maradéktalanul és messzemenően pontosan értesülhet a nap tényleg fontos eseményeiről. A TV2 hírolvasói kerülik a bonyolult megfogalmazásokat, a hosszú felvezető szövegeket, igyekeznek a nehezebben érthető híreket lehetőségük keretein belül megmagyarázni. Ezzel azt erősítik nézőikben, hogy náluk nincs mellébeszélés, nem csak egy bizonyos rétegnek szólnak az információk. A másik három csatornánál nem fedezhetünk fel ilyen markánsan képviselt hírolvasási stílust, de mindegyiknek megvannak a maga jellegzetességei. A Magyar ATV semlegesen, személytelenül tálalja a híreket - unalmas is. (Ennyit az infotainment elítéléséről.) Stílusában a Duna a legkonzervatívabb. Stúdiója puritán, komolyságot sugárzó. Bemondói korrekt hírolvasók, a csatorna nem akarja őket sztárnak mutatni. A híreket komoly hangnemben, a személyességet kerülve olvassák fel. Kerülik a drámai hangvételt, a hatásvadász hangulati elemeket, és azt, hogy bizonyos szavakat erőteljesebben hangsúlyozzanak a drámai hatás fokozása érdekében. Nincsenek is olyan sztárjaik, mint Pálffy, Bárdos vagy Erős. Sőt! A Dunának nincs arca. A csaknem folyamatos információszolgáltatásra szakosodott hírTV híradójának jellemző vonása, hogy külsőleg is a naprakészséget szimbolizálja. A hírolvasó mögött a televízió számtalan munkatársa nyüzsög, gyűjti a legfrissebb információkat. Úgy érezzük, ezeket meg is kapjuk, szinte első kézből, amelyek bizonyára többszörösen ellenőrzöttek is, hiszen rengeteg ember tevékenykedik a komputerek előtt a háttérben. A hírolvasó kerüli a személyességet, de stílusa szkeptikus. Remélhetően egy esetleges kormányváltás után is az maradna. A stúdióban... A hírérték Előfordul, hogy a napi szenzációt egy belföldi politikai vagy gazdasági hír szolgáltatja - ilyenkor szinte minden adón ez a vezető hír. Ez történt a személyi jövedelemadó háromkulcsosról kétkulcsosra való változásakor, melyet a Duna kivételével minden adó első helyen említett. A Duna "mentségére" szolgáljon, hogy számukra legfontosabb a határainkon túl élő magyarokról szóló híradás. Az új adótörvény tervezetének bejelentésekor volt a magyar-magyar csúcs, amelyen hangsúlyozottan szó volt a határon túli magyarok helyzetéről. A csatornának ezt a "felelősségét" sokszor, úgy tűnik, ki is használja a többi televízió, és nagyon kevés szót ejt a határon túl élő magyarokkal kapcsolatos eseményekről. A kereskedelmi televíziók szenzációra éhes stílusáról például elég rossz képet fest, hogy a vajdasági magyarokat ért atrocitásokról csak elvétve, az utolsó hírek között számoltak be, ám amikor a többszöri fizikai támadást is elszenvedett Sötét család úgy határozott, hogy menedékjogért folyamodik, és Magyarországra utazik, fő hírként közölte ezt csaknem minden csatorna. A kereskedelmi adók a tudósításaikban a család szomorú búcsúzkodására helyezték a hangsúlyt. A híradók vizuálisan egyre színesebbek. Az RTL Klubon és a TV2-n ritkán mondanak be olyan híreket, amelyekhez nem kapcsolódik mozgóképes tudósítás. Különösen az érdemi információt alig tartalmazó bulvárhíreknél fontos a képi megjelenítés. Erre kiváló példa az állatkertből ellopott boa, majd az eltűnését követő néhány napon belüli "visszacsempészése". Mindkét hírnél helyszíni tudósítást láthatunk, nyilatkozik a gondozó, a visszajuttatásnál pedig az RTL Klub egyenesen újra végigcsináltatja a gondozóval az állat visszaeresztésének procedúráját. Ez egyébként hírműsorban alapvetően etikátlan, hiszen ott elvben csak valós esemény jeleníthető meg, tartózkodni kell az ehhez hasonló rekonstrukcióktól. Különösen, hogy a tévé nem utal rá, hogy ez egy "eljátszott" esemény. Véleményem szerint az is e tárgykörbe tartozik, amikor - érdemlegesen megszólaltatható interjúalany híján - a paksi robbantással kapcsolatban mindkét kereskedelmi adón más és más fizikatanár mutatja be, hogy szerinte miként történt a baleset. Hiszem, hogy még mindig kevésbé kellemetlen egy ügyről késéssel beszámolni, mint tévedésben tartani a nézőket. A TV2 például elkövette azt a hibát, hogy bemondott egy olyan hírt, melyben "verekedés közben halt meg egy hat hónapos csecsemő". A tévé információi szerint a vidéki szülők veszekedtek, és az apa eközben véletlenül lelökte a kisbabát az ágyról. Ezt követően az anyja elindult vele Budapestre, de a kisfiú már a kocsiban rosszul lett, és nem sokkal ezután a kórházban meghalt. A tudósítás szerint nem tudni a halál pontos okát. Néhány nap múlva azonban kiderült, hogy a csecsemő agyhártyagyulladásban halt meg, az apának semmi köze a tragédiához. Aztán egyre szövevényesebb lett az ügy: kiderült, az anya is igencsak érintett, hiszen a körzeti gyerekorvostól megtudhatjuk, hogy a gyereket már régóta nem látta, és azt is, hogy az agyhártyagyulladásnak igen látványosak a tünetei, amit egy szülőnek észre kell vennie. Itt tehát nagy valószínűséggel arról van szó, hogy a csatorna megtudott egy információt, miszerint egy csecsemő esetleg azért halt meg, mert apja lelökte a kiságyról. Ez olyan brutális és döbbenetes, hogy egyértelmű szenzáció. Hírként számoltak be tehát egy megalapozatlan feltételezésről, és a riportban már hiába mondják el, hogy a halál oka egyelőre ismeretlen, nem nehéz kitalálni, mi marad meg a nézők fejében a hírrel kapcsolatban. A bulvárhírek, illetve a puha hírek nagy részénél "nem valóságos" tudósításokat láthatunk. Egy olyan hírnél, miszerint Győrött előre be kell jelentkezni a TB által támogatott orvosi rendelésekre is, mert olyan túlterheltek a kórházak, vagy unalmas vágóképeket lehet mutatni vagy semmit. A harmadik út pedig, amikor a tudósításban egy férfi odamegy a betegfelvevőhöz, és megkérdezi, mikorra kaphat időpontot a szemészetre, a pultnál ülő hölgy pedig természetellenes hangon azt mondja: "Hát, azt már csak októberre." Ebben az esetben már a hír eljátszásáról van szó. Úgy látszik, a minél színesebb tudósításban is versenyeznek a csatornák. A tervezett kétkulcsos adórendszerrel kapcsolatban viszonylag hosszan kell a tudósításban elmagyarázni, hogy ez mit jelent pontosan, mennyit kell ezután adózni, milyen előnyei, esetleg hátrányai lehetnek a dolognak. Vágókép viszont nem sok van. Láthatjuk Gyurcsányt, amint bejelenti az ügyet, aztán Rogánt, amint az új rendszer hátulütőit sorolja, de ezek többnyire sound-bite-ok, amikor már a tudósító beszél, nem szerencsés hosszan egy lenémított politikust mutatni. Maradt tehát a grafikon, amelyen elmagyarázzák, olyan részletesen, hogy az általános iskolások is megértsék, mennyit kell ezután adóznia a különböző keresetűeknek. Ám az RTL Klub kevesellte ezt a szegényes vizualitást. Amikor a tudósításnak ahhoz a részéhez ért, hogy azok a munkavállalók járnak jól, akik havonta bruttó 100 000 forintot keresnek, vágóképnek egy fodrászatot mutattak, ahol a fodrász éppen hajat vágott. Ezt követte egy ékszerüzlet, amely az új adótörvénnyel rosszul járó, havonta bruttó 500 000 forint felett keresőket szimbolizálja. Itt amúgy is jellemző, hogy a mondatokat "elmutogatják". Amikor egy olyan puha hírről készült tudósítás, hogy a magyarok munkaidejük mindössze nagyjából felében dolgoznak ténylegesen, és a tudósító fölveti a kérdést, vajon a kávészünet, a cigiszünet vagy a lógások-e a fő okai ennek, gyakorlatilag minden szóra jut egy-egy újabb vágókép: kávéautomata, cigarettára gyújtó férfi. A puha hírek mindkét nagy kereskedelmi adón általában olyan ügyekről szólnak, melyek társadalmi elégedetlenséggel kapcsolatosak. Az RTL Klub előszeretettel foglalkozik veszélyes hulladéklerakókkal, "elviselhetetlen bűzt" árasztó gyárakkal, a műanyag szatyrok esetleges megadóztatásával. Nem tudni, hogy az aznapi hírhiány miatt, de ez utóbbit részletesen tárgyalták. A TV2 tipikus puha híre például, amikor arról számoltak be, hogy egyre nagyobb a forgalom a fővárosban, és évről évre növekszik, ami hosszú távon komoly problémákat fog okozni a közlekedésben. Szinte elképzelhetetlen, hogy a Duna ilyen híreket sugározzon. Ott egy hasonló kategóriájú hír arról szólt, hogy már biztosan nem leszünk ott a következő világkiállításon Japánban. A Duna is szereti tehát puha híreiben különböző problémákra felhívni a nézők figyelmét, de azok nagyrészt politikai természetűek, a probléma mibenléte és okai nem olyan egyértelműek, mint az, hogy Véneken elviselhetetlen a bűz. Az mtv általában a köztes utat választja, a puha hírek itt is könnyen földolgozhatóak, kevésbé bonyolultak, ugyanakkor ügyelnek arra, hogy azért érdekes, közlésre tényleg méltó hírt találjanak. Ilyen volt például, amikor arról a lesújtó tényről számoltak be, hogy Magyarországon a lakosság 7%-a funkcionális analfabéta. A többi televíziónál nehezebben figyelhető meg bármilyen tudatosság a puha hírek kiválasztásánál. Szándékosan nem foglalkozom a különböző csatornák politikai elfogultságával vagy korrektségével, de azért bizonyos előítéletekre felhívom a figyelmet. Egyik ilyen jellemző hír a digitális adatbázissal volt kapcsolatos. Ez egy tanulást segítő számítógépes adatbázis, melynek elkészítésére az oktatási tárca pályázatot írt ki. A Dunán egy szó sem esett arról, hogy mi is ez valójában, a tudósítás arról szólt, hogy a legdrágább pályázat nyert. Ennek miértjére az illetékesek többé-kevésbé válaszolnak, de a riport erőteljesen azt sugallja, hogy valakik már megint csomó állami pénzhez jutottak. A Magyar ATV viszont kizárólag azt hangsúlyozza, hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek a digitális adatbázisban, és hogy rengeteg diákhoz juthat el ez a tanulást segítő, forradalmi program. A középutat az RTL Klub választotta. A csatorna beszámolt az adatbázis előnyeiről, de megemlítette, hogy a legdrágább pályázat nyert, és rákérdezett ennek okára is. A hírTV előszeretettel hivatkozik arra, hogy az illető politikus "nem nyilatkozott", "kérdésünkre nem válaszolt". Amikor Dávid Ibolya hivatalos megbeszélést folytatott Mádl Ferenccel az új kormányfő személyét illetően, a hírTV riportere az iránt érdeklődött, hogy Dávid elfogadja-e Lezsák Sándor hűségnyilatkozatát, ha az MDF egykori alapító tagja nem az Országos Választmányi Iroda által követelt formanyomtatványt, hanem egy saját maga által szerkesztett nyilatkozatot kíván aláírni. Dávid Ibolya nyersen azt válaszolta, hogy a párt belső ügyeinek megtárgyalására nem ez a megfelelő időpont, és majd akkor válaszol a kérdésre, ha azt megfelelő helyen teszik föl. Egyértelmű, hogy ilyen esetben a nézőben az az érzés alakul ki, hogy a politikus arrogáns, és nem válaszol az újságíró jóhiszemű kérdésére, vagyis nem működik közre a nézők tájékoztatásában, holott tényleg arról van szó, hogy a kérdés nem arra a sajtótájékoztatóra tartozott. Az RTL Klub a szalagcímeivel bánik olykor manipulatívan. Amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy reméli, az új kormányfő megoldja az esetleges problémákat, de az ország vezetésében ő segíteni nem tud a kormánynak, a szalagcím az egész tudósítás alatt a következő: "Orbán nem tud segíteni". Ez azt sugallja, hogy Orbán nem akar hozzájárulni a belpolitikai problémák megoldásához. Ilyenekkel természetesen minden csatornán találkozhatunk, fő célom nem is az volt, hogy utaljak egyes médiumok valószínűsíthető politikai hovatartozására, csupán fölvillantottam azokat a hibákat, melyeket a médiumok elkövethetnek, ha prekoncepcióikat, személyes véleményüket nem tudják háttérbe szorítani egy ügy kapcsán. Amelyik médium nem tud szórakoztatni, az unalmas, és csupán egy szűk rétegnek szól. Amelyik médium nem akar szórakoztatni, az nem szereti a nézőit. A mai híradók célja, hogy senkit se "nézzenek le", senkinek a tudása ne legyen kevés a megértéséhez, senkinek a szétszórtsága ne akadályozza a hír fogyasztását, a tudósítás földolgozását. A "modern" híradó ma már se több, se kevesebb, mint egy, az adott médium arculatát követő, információszolgáltatásra szakosodott szórakoztató műsor. Tessék eszerint nézni!
|