Fazekas Eszter A Magyar Nemzeti Filmarchívumban 15 éve mentjük szisztematikusan, nagy mennyiségben a nemzeti filmkincset. Négyéves tesztelés, támogatás utáni kilincselés, előkészület után a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Mozgókép Közalapítvány közel húszmilliós támogatásával egy éve indulhatott el, és most zárult le az első teljes hosszában színes magyar film, a Ludas Matyi restaurálása. A Magyar Filmlaboratórium, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete, a Veszprémi Egyetem Képfeldolgozási Tanszéke és az RDI Stúdió megfeszített munkájával csak digitális úton tudtuk visszavarázsolni a Ludas Matyi színeit, mert a felvételi nyersanyag már csak 3%-ban tartalmazott színnyomokat. 1961-ben, a film újraforgalmazásakor csak fekete-fehér kópiát tudtak készíteni róla, hangja pedig eredetileg is olyan torz volt, hogy újra kellett szinkronizálni. A felújítást segítő Szécsényi Ferenc operatőr - a film másodoperatőre - szerint a restaurálást végzők ugyanúgy az ismeretlenbe ugrottak, mint annak idején a színeslátvány birtokosai. Pedig a restaurálás nem jelentheti azt, hogy találomra, kifestőkönyvszerűen kiszínezhetünk egy filmet. Hogy is zajlott ez az egész? Milyen gondolatai támadhatnak a felújítást irányító, a korszak iránt fokozott elfogultsággal vádolható filmtörténésznek egy filmkocka, jelenetsor harmincadik tüzetes átvizsgálása közben? Ezekkel az élményekkel szeretném Ludas Matyit újabb vándorútjára bocsátani. Filmtechnika dióhéjban: a korabeli színesfilmekről Az előkészületek: a legizgalmasabb dolog minden filmanyagot átnézni És ez így megy. Gyakorlatilag kockáról kockára vetjük össze a különböző anyagokat, hogy kiderüljön, mi az, amit a felújításhoz használhatunk. Mikor már mindent átnéztünk, s tartalmilag egyben van, amit át akarunk menteni, megcsináljuk a felújítás menetét tartalmazó "forgatókönyvet" a fázisokra bontott kalkulációval, s indulhat a munka. Eközben a filmlaboratórium szkennelési próbákat és színteszteket végez: hogyan is lehetne azt a kevés színnyomot felerősíteni... Miért költöttünk ennyi pénzt a Ludas Matyira? A film mégsem lett sematikus, mint a vele nagyjából egy időben készült Szabóné, a Teljes gőzzel vagy a Talpalatnyi föld illúzióromboló folytatása, a Felszabadult föld. Ez annak a nem mellékes körülménynek köszönhető, hogy a párt a nívós végeredmény érdekében szerencsére a korszak egyik legtapasztaltabb rendezőjét, Nádasdy Kálmánt bízta meg a film rendezésével. Nádasdy ekkor a legismertebb színház- és operarendező, Kodály barátja, a nagyívű filmeposzoknak és a lelki rezdülések ábrázolásának egyaránt kiváló mestere volt (Gül Baba, 1940; Magdolna, 1942; Föltámadott a tenger, 1954). Föld Ottó, a nemrég elhunyt legendás gyártásvezető beszélt a legszebben Nádasdy Kálmán sugárzásáról, empátiájáról, reneszánsz műveltségéről. Csak a szemével instruált, s a filmezés technikai oldalát nagyszerűen kiválasztott munkatársaira, Ranódy Lászlóra, Szemes Mihályra, Hegyi Barnabásra, Bolykovszky Bélára bízta. Tökéletesek a szereplőválasztásai. A Ludas Matyinál az sem számított, ha valaki Gábor Miklós. A próbafelvételen Soós Imre természetesebb, elemibb volt Horváth Teri mellett nagyszerű intellektuális színészünknél. Elmerengek: mennyi méltóság van abban, ahogy Horváth Teri és Soós Imre egymásra tud nézni. Vagy: huszadszor sem lehet nem röhögni a politikai áthalláson, mikor elhangzik a kivezényelt éljenző tábornak az instrukció: "Csak akkor éljenezzetek, nótázzatok, ha Döbrögi alispán átlépi a diadalkaput...." És talán abban is van némi fricska, humor, ahogy a film céloz Rákosi és Ludas névazonosságára, mikor Döbrögi második megveretése után sorra Mátyásnak keresztelik az újszülötteket. Természetesek, frissek és erőteljesek a színészek, látszik, hogy jól megírták szerepeiket. Az idősebbek, Kiss Manyi, Solthy György, Balázs Samu vagy Misoga László játékán is érződik, hogy örömmel élnek figurájukban. Horváth Teri gyönyörűen emlékezik többek között Pamela hálás szerepéről költői önvallomásában, a Sári-gyöpben (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, 206. old.): "Imádtuk, utánoztuk Kiss Manyit: "Csak testemen keresztül jöhet Monsieur Döbjögi házába ez a gazongéz, ööö gézengaz. "" A Ludas Matyi a korabeli filmgyártás leglátványosabb vállalkozása volt. Nagyon sok jelenet játszódik természetes környezetben, tóparton, vásáron, pusztán, erdőben. A döbrögi vásárt például Dabason vették fel, több mint hatszáz helyi és környékbeli statisztával. Emellett rendkívüli igényességgel tervezték meg nemcsak a színeket, hanem a legkisebb tárgyi részleteket is: például a piacon árult csizmák oldalt varrottak, s a parasztingek is korabeliek. Az egyik jelenethez egy helybéliről húzták le a megfelelőt. Mindez újdonság a műteremhez és gyors gyártáshoz szokott magyar filmben. Ezt megelőzően a filmgyártás ipari termelés volt. Persze akadtak azért szép kivételek, mint a Valahol Európában, a Talpalatnyi föld vagy a Szőts-filmek, az Emberek a havason, az Ének a búzamezőkről, de nem ez volt az általános. Mit is jelentett esetünkben a digitalizáció? Ugrás az ismeretlenbe: a kép 55 éve és ma Mi viszont csak a negatívra, a filmtörténeti forrásokra, többek között Szécsényi Ferenc emlékezetére, de legfőképpen a film belső, labortechnikai törvényeire hagyatkozhattunk. 8-10 színrestaurátor szétszedte a képet, külön kezelve a tónusosságot, kontrasztosságot és a színek elemeit. Fölerősítették a színmaradványokat, kiegyenlítették a képen a színharmóniát. Ebben a munkában az emberi arc volt a biztos pont. Ám a színezékek egyenlőtlen arányú bomlása következtében a "fölhúzott" kép még szétesett állapotot mutatott: az egyik arc bíbor, a másik halálsápadt. Így aztán külön-külön kellett javítani ezeket a szélsőségeket, folyamatosan kitakarva a kép már stabilizált elemeit. Így került le a "fátyol"a szederjes arcokról, Döbrögi lilává vált ruhájáról és a penészzöld nádtetőről is. Olykor még túl jól is működött a képjavító-program. A Veszprémi Egyetem és a Sztaki gárdájának új szoftvere például teszteléskor a sok karc, negatív sérülés, apró pöttyök, villódzások között a piactéren kavargó port is kiszedte. Nézem az egyik legmulatságosabb jelenetsort: A lánykérő ünnepi vacsorán Nyegricky mártást kér. A finnyáska, finomkodó Gyöngyi előzékenyen maga akarja kiszolgálni. Segítő keze összetalálkozik a felszolgálóéval, s az egész mártás imádottja arcán landol. A gáláns kérő megköszöni a buzgalmat. Hányszor vehették fel a jelenetet, míg valamennyire színes lett? A műteremben forgatott belsőkben még nehezebb volt a világítás. A gyönyörű, múzeumokból összeszedett hatalmas gyertyatartókban égő gyertyák csonkig olvadtak a szeneslámpák hőjétől. A restauráláson is elég szépia-szerű a felvétel, látszik, hogy az árnyékosabb részeket nem pusztán az idő vasfoga kezdte ki. Sosem voltak színhelyesek. Márpedig ami nem volt az, azt nem színezhetjük ki. Ez a fő restaurálási alapelv... Milyen szép és fiatal Ruttkai ezen a filmen! Noha már hatéves korától színészkedett Lakner bácsi gyerekszínházában, ez volt az első jelentős filmszerepe. Nagyon igyekezett, semmi nem volt elég jó neki, amit csinált... A színészfejedelem, Somlay Artúr finoman pöccintett felé mutató- és középső ujjával. Ruttkai odalibbent. "Csak azt akarom mondani Kedves, hogy ne akarjon olyan nagyon!" - szól a legenda, ahogy Szécsényi Ferenc fölidézi. Ruttkai mozdulata, intése, sóhaja, mulatságos grimasza, szenvelgő arcjátéka maga a sokhúrú báj. Nézem a filmlaboratórium csodálatos digitális összefényelő rendszerén át Somlay és Soós paroláját. "Servus, Humillimus" - fogadja fel famulusának a tudós orvos a legényt. Hiányzó kockák, hatalmas ragasztásnyomok. Szerencsére egy-egy kockát nagyon jól lehet az előzővel, következővel pótolni, főleg, ha a kép nincs élénk mozgásban. S ismét megelevenedik előttem egy legenda. Soósnak előbb az életben kellett eljátszania Somlayval ezt a filmhelyzetet. Kitartó küzdelem után jutott el "Árgyél bácsival" a paroláig. Horváth Terit idézzük a Sári-gyöpből: "Somlay észre sem vett bennünket. Leült egy karosszékbe. Ezüstös fejével türelmetlenül körültekintett. Imre súgta nekem: - Látod, Terike, olyan, mint egy isten. Somlay elkiáltotta magát; mennydörgött: - Ásszisztencia! Mit mondok én ennek a?... - Imre felé bökött. Imre, mint a pinty, a művész úr elé toppant. - Tisztelettel kérem, én nem vagyok "ennek a", én Soós Imre vagyok. (...) - Árgyél bácsi szemében a harag lobogott. Imrével farkasszemet néztek. Imre állta Somlay tekintetét, szűkített szemmel, erős szemöldökkel. Árgyél bácsi acélkék szeme hirtelen megolvadt. - Jól van, kölyök. - Kölyök sem vagyok. Soós Imre vagyok. Az a becsületes nevem. - Jól van, kolléga. Gyere ide, parolázzunk. Servus humillimus. Humillimus. - Szervusz - csapta Imre a jobbját Árgyél bácsi tenyerébe. Aztán jót nevettek." (208-209. old.) Egy 1949. júniusi újság még arról tudósít, hogy Gábor Miklós lesz Ludas Matyi. Horváth Teri alakításáról a legnagyobb méltatás épp Nádasdy és Ranódy beszélgetése, amit Horváth Teri a próbafelvétel után "véletlenül" hallgat ki. A két nagy akkor dönt, Horváth Teri marad, neki kell új partnert keresni, mert "jeles színészünk ebben a paraszti világban hamissá válik. (...) Én csendben megszólaltam az ajtóban: - Igazi Ludas Matyi csak Soós Imre lehet. Tessék kipróbálni!" (Sári-gyöp, 199. old.) - Annak idején Soóst is, Horváth Terit is Nádasdy felvételiztette. Szaván fogták a kis tanítványt. "Azt játszottuk: Imre őrzi a juhokat, én szaladok feléje, látom, elmerülten koszorút fon százszorszépből. Mögéje lopakodtam, befogtam a szemét. - Találd ki, ki vagyok - mondtam éneklő hangon. Imre kacagott, lehúzta szeméről a kezem takaróját. Én el akartam szaladni. Fél térdre estem. Imre a fejemre kanyarította a százszorszépkoszorút." (Sári-gyöp, 200-201. old.). A forgatás 1949. augusztus 20-án kezdődött. A Ludas Matyi 43 év után újra Soós Imre hangján szól Soós Imre a Körhintáig csak ezt a filmjét szerette Kísért a szellemkép, a nagy színész tragédiája, akit a proletárdiktatúra fölemelt, majd ideológiájával "reklámparasztot" csinált belőle. Irigyei úgy emlegették, mint a "népi demokrácia tévedését", aki "nem volt elég tanulékony", hogy tanácsba járjon, önkritikát gyakoroljon. (Kicsit később a Körhinta cannes-i sikere után a francia sajtó a magyar Gérard Philipe-ként emlegette). Osztályából - oda járt többek között Horváth Teri, Buss Gyula, Szénási Ernő, Váradi Hédi - ő volt az egyetlen, akit "kivagyisága" miatt nevelési céllal lehelyeztek Debrecenbe. Önemésztő Rómeó-előadásai után harminc kilométert gyalogolt anyjához és éhes testvéreihez Balmazújvárosba, hóna alatt két kenyérrel, mert nemhogy autót és villát, még egy albérletet sem kapott. Közben pendlizett Debrecen és Pest között, mert azért szükség volt rá a Dalolva szép az élet, a Civil a pályán, az Állami áruház és a többi korabeli kollektivista kasszasikerhez. Megdöbbentő, ahogy 1954. januárjában, a Színház című lapban A színész és a szerep címmel elemzi ezeket a filmeket. "Kikötötték, hogy a Ludas-Soós féle fogat villogtató mosollyal játsszak." Nyíltan rántja le a leplet e sematikus filmekről: "Mindegyikben sportolok, esztergálok, (...) szerelmemmel a vízparton sétálok, sosem látni, amint szájon csókolom őket. (...) Az első színészi konferencián már felvetették színészi munkám elsekélyesedését, (...) miközben rám kényszerítik ezeket a szerepeket." Csak Ludas Matyira hivatkozik élő alakként. Együtt él bennem ez a szellemarc a film végi mosolygó gyermekarccal, amint egy "l" betűt firkant a hármasútnál álló táblára: 'Visszajön Ludas Matyi, ha kell!" Mindkét arc az igazi Soós Imre. Talán most visszajön egy kicsit, színesben mosolyogva...
|